Rajtam tölti ki, hogy megbánta azt, hogy nagy esküvőt akar. Szerintetek? (Bővebben lent)

Az volt a megkötése, hogy egyforma legyen az összes k.lány ruhája, szóval egy helyről kellene intézni. Én 100 km-re lakom tőlük (és onnan ahol a lagzi lesz), szóval neki kellene időt szakítania erre, nem nekem dirigálnom, hogy bsszus mikor megyünk már el megnézni azt a rongyot...

Ráadásul 160 fős lagzit csinál, de az anyukájának fekvő betegsége van, így nem tud neki semmit segíteni, egyedül kell mindent szerveznie. És most meg már sokallja az egész felhajtást.

A "menyasszörnyek" jutott eszembe. Minden menyasszony így megkattan? Amúgyis mióta megkérték a kezét olyan fellengzős lett, úgy csinál mint aki ezerszer okosabb mint más, teljesen elszállt és mindenkit h*lyének néz.

De ez is érdekes, hogy a másik 3 csajnak már megvan a ruhája, és én nem jutottam eszébe mikor intézték?

Ha ennyire megsértődött, akkor attól függetlenül még felhívhatott volna hogy mit akarok. De ezt mondta: "Hát látom téged nem érdekel ez az egész, most én törjem magam miattad?" Mikor hetek óta azt várom, hogy mikor óhajt ideszólni, hogy menjünk próbálni. Annyira felhúzott, hogy el sem tudom mondani...

Hát szívem szerint már nem lennék az, illetve lennék is meg nem is.

Nem igazán érzem úgy, hogy megérdemelné hogy az legyek ezek után + ugye nekem kell fizetnem az árát.

De közben meg szeretnék az lenni, mert még soha sem voltam (és szerintem nem is leszek már) meg soha sem tudom eltalálni az ilyen alkalmakra hogy hogyan kellene felöltözni, k.lányként meg csinos lennék...