Miért kell ekkora felhajtás egy esküvő körül?

"De sztem ez kell egy nőnek, hogy rá figyeljenek, a középpontban legyen."

Erre csak az a reakcióm, amit a 7:35-ös mondott:

"Csak ma divat azt mondani, hogy ez a menyasszony nagy napja!

Vajon a vőlegénynek nem az?"

Ő is ugyanúgy készül rá, és rohadt nagy önzőség azt állítani, hogy ez menyasszony nagy napja, mert ő van a középpontban. Nem mondom, van bennem egyfajta feminista hajlam, de azért ez még nekem is böki a csőrömet!

És nem, ez nem kell minden nőnek... Nekem legalábbis nem kell. És tudom szeretni, mikor a csodálatos televíziókészülékben is azt mondják "Minden kislány erről a napról álmodozik".

Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva, de én erről sosem álmodoztam... Én a kisautóimmal voltam elfoglalva. :D (Félreértés ne essék, nem vagyok ferde hajlamú.)

"Csak a házasságkötéskor az "igen" számomra azt jelenti, hogy szeretetben (nem szerelemben, mert az elmúlik), tisztességben, hűségben kitartani a másik mellett akkor is, ha jobb, akkor is, ha rosszabb idők járnak. Ha valaki még emlékszik az eskü szövegére, akkor az is arról szól, hogy egészségben, betegségben, jóban, rosszban....

Tudomásul kéne venni, hogy egy kapcsolatért mindig dolgozni kell, és mindig annak kell többet adni, aki épp aktuálisan jobban képes erre. Mindenkinek vannak nehezebb napjai, hetei, vannak problémái, de pontosan ezért van ott mellette az a másik, hogy átsegítsék egymást a nehéz időkön. És a közösen átélt, legyőzött nehézségek csak összekovácsolnak.

Egy házasságban tudni kell időnként önmagunkat háttérbe szorítani, tudni kell befogni a szánkat és tudni kell megbocsájtani is. Ha mindkét fél kész erre, akkor az a házasság valóban tarthat holtomiglan-holtodiglan. "

Igazakat szólsz, de ez nem csak a házasságkötésre igaz, hanem a tartós kapcsolatra is. Nem kell ahhoz az "igen", hogy kitartsunk a másik mellett, nem kell ahhoz, hogy szeressük, becsüljük, hűek legyünk hozzá, nem kell ahhoz, hogy segítsük a másikat... Igen, az egót sokszor háttérbe kell szorítani, de a szánkat nem kell befogni, mert ha megbeszélni nem tudjuk a dolgokat, az már régen rossz. És lehet, hogy az a "megbeszélés" kiabálás formájában nyilvánul meg, de utána mindkét fél megkönnyebbül, és rájön, hogy nem is akkora a probléma. :)

Én vagyok a 21/L

Kedves Kérdező!

Látom azért csak megtetszett a piros kéz valakinek:D

Természetesen nem 1 év után kell összeházasodni, vagy 2 hónap után, mert az valóban egy nagyon korai döntés ilyen súlyú dolgokhoz. Mondjuk van akinél már működött, persze a többségnél nem.

Én nem nevezem naivságnak azt, hogy van egy stabil kapcsolatom, amelyben mindent és bármit megosztok a párommal. Ha problémánk van, megbeszéljük, ha gond van, megoldjuk EGYÜTT. Azt hiszem ez két ember között akik szeretik egymást így működik.

Más: 18 éves voltam mikor először gondolt az eljegyzésre, akkor végül is elhalasztottuk, mert úgy döntöttünk, hogy korai valóban az lett volna. De ha belegondolok akkor talán mégsem, eltelt pár év és azóta még inkább szeretjük egymást és még inkább egymáshoz tartozunk, még inkább "megértünk" egy fontos döntéshez.

Nem vagyok naiv, és nem naivságból mondom, hogy a párom bármikor mellettem van, mert tudom. És tudom, hogy évek múlva is így lesz. Egyszerűen ezt a "mintát" hozza otthonról. Évek hosszú sora alatt volt már pár nehéz időszak amit megoldottunk, közösen. És ahogy a másik válaszadó mondta jelenleg én sem tudok mondani egy olyan okot, amiért szétmennénk. A megcsalást azért nem mondom, mert a mi szótárunkból ez a szó hiányzik, lehetetlenség hogy valaha is valamelyikünk félre...már első napokban megbeszéltük ezt mikor összejöttünk, neki is ugyanolyan fontos. Én vagyok az Ő támasza, Ő az enyém, szóval nem gondolom felelősségtelennek egy napon az oltár elé állni és megígérni az örökké-t. És attól lesz az én legszebb napom, hogy végre beteljesül az álmom és megpecsételődik az a kapcsolat, ami évek óta működik. És nem csak az én nagy napom lesz, a párom is a világ legboldogabb embere lesz, különben nem kérné meg a kezem.

Szóval azokban a kapcsolatokban ahol nincs őszinteség, biztosan sok a válás, de egy házasság akár még működhet is, egyesek számára akármilyen hihetetlen.

Más: az meg, hogy kit hívsz meg a te saját privát nyomorod, ha annyi eszed van mindenféle soha nem látott rokont meghívsz akkor ne is csodálkozz ha nem olyan lesz, mint amilyet szeretnél. Szerintem arról kellene szóljon, hogy az ifjú pár aznap jól érezze magát, aztán, hogy ki, hol, hogyan mennyiért tényleg az ő ügyük. Csak soha nem kéne elfelejteni, hogy AZON a napon miért házasodtak össze és akkor nem lenne annyi válás...

"Csak azért házasodtunk össze, mert anyósék azt akarták, hogy ha lesz gyerek, házasságba szülessen."

Ne haragudj, de ez aztán jó kis hozzáállás anyósodék részéről... :D

21/L

Hát kedves Kérdező én nem akarom a véleményedet megmásítani, csak leírom az én történetemet:

6 hónap után esküvő, igen, milliókba került és igen, 140.000 volt a ruhám BÉRLETI díja. Igen, a középpontban voltam, DE a férjem is. Viszont nem hívtunk meg senkit akit nem akartunk, CSAK a család és azok a kollégák/barátok voltak ott, akikkel meg szerettük volna osztani az örömünket (kb. 50 fő volt).

És igen, akkor az volt életünk legszebb napja, de azóta van még szebb, amikor megszületett a kislányunk. És igen, csodálatos életem van és nem adnám a férjemet senkiért és biztos vagyok benne, hogy számára is én vagyok és leszek is az egyetlen. Igen, vattacukor életünk van, nem dúskálunk semmiben, de óriási a szeretet/szerelem a családunkban és ezt a gyermekünk is érzi és egy nagyon boldog kisgyerek. És szeretnénk még legalább 2 gyereket, minél hamarabb.

Elválni? Kösz nem. És abban biztos vagyok, hogy nem is fogunk. Mert évek óta nem telik el úgy nap, hogy este ne bújjunk úgy össze, hogy meg ne kérdezzük a másikat, hogy "ugye szívem, mi örökre együtt maradunk?". És a válasz az, hogy "igen", mint annak idején a templomban volt.

Ilyen is van. És mindenkinek azt kívánom, hogy valóban megtalálja a másik felét, aki nélkül tényleg nem tudna vagy nem is akarna élni.

Szép napot mindenkinek!