Miért kell ekkora felhajtás egy esküvő körül?

Gondolod, hogy aki elválik az a házsságkor már tudja? Az azért házasodik hogy majd elváljon?

Nem a házassággal van a baj hanem az utánna a kapcsolattal, vagy már elötte.

de ezt nem látod elötte.

mondhatnád , hogy bezzeg régen nem váltak. persze, de épp minap mesélte el a szomszéd nö hogy kmiben nött fel. az apja mindig is ivott, verte az anyját aki egy tiszteséges dolgozó nö volt, és mindig fenygetette hogy megüli öt stb... elválni az anyjának esélye sem lett volna. kis falu, megbélyegzés, anyagilag egy egyedülálló nö nem tudta volna eltartani a gyerkeket... szuper élete volt, nem vált el de egész életében egy alkoholista idiótával élt.

Aki házasodik, az nem úgy gondolkozik, hogy "spóroljunk az esküvőn, öt év múlva úgyis elválunk".

Ráadásul sok menyasszonyra valóban igaz, hogy az esküvő élete legszebb napja (kicsit sajnálom őket), és szeretnék, ha minél szebb lenne.

"de manapság úgy is csak válás lesz belőle"

Hát sajnálom, ha Neked csak ennyi jön le az esküvőből. Nem tudom honnan veszed (és veszitek sokan), hogy válás lesz belőle. Lehet, persze, de nem mindig és nem mindenkinél...Nem kellenek ezek a nagy általánosítások. Eléggé sz.r lehet az életről való felfogásod, ha ennyi jön le egy esküvő hallatán.

Persze nem mondom, hogy milliókat kell költeni, de igen életem egyik legszebb napja lesz, mikor a párom szemébe nézhetek és kimondhatom az IGEN-t. És ez nem valamiféle "igen" lesz hanem olyan amilyent mindketten komolyan gondolunk, válni pedig nem fogunk, ha egyszer kimondtam az úgy is lesz. És nevezhettek most naivnak, vagy bárminek, nem zavar, de az ember válogassa meg kinek mondja ki az IGEN-t és akkor nincsen probléma...körülöttem sem a családban sem a baráti körben nem volt még egyetlen válás sem, nekem ez valahogy természetes. Elég gáz, hogy vannak akiknek "természetes". Mondjuk én azt sem bánom, csak legalább akkor másokra ne ontsák a saját keserűségüket.

(Lehet lepontozni)

Az esküvő olyan, mint a vasárnapi templomjárás: az emberek összegyűlnek azért, hogy összehasonlítsák a ruháikat...

Én sem vagyok esküvőpárti, sosem volt az az álmom, hogy egyszer majd a szőke herceg oltár elé vezet. Párommal jó ideje együtt vagyunk, egyikünknek sem, még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy összeházasodjunk! És ez nem azért van, mert nem szeretjük egymást, nem halnánk meg a másikért! Ez azért van, mert egy papír és egy gyűrű ide vagy oda semmit nem számít, ne ezek kössenek minket össze, hanem az, amit egymás iránt érzünk.

Egyébként is csak fölös pénzkidobás lenne az egész, összegyűlne az összes bunkó rokon, akiket eddig életünkben jó, ha egyszer láttunk, aki meg nincs meghívva, az megsértődik, és akkor még ott lenne a vita, hogy kinek ki legyen a tanúja, és miért az, aki...

EZ az én véleményem!

21/L

Arról nem is beszélve, hogy meg sem vagyok keresztelve, így templomi esküvőm nem is lehetne (legalábbis én azt hallottam), és nincs is annál nagyobb parasztvakítás, mikor egy pap "engedélyezi", hogy megcsókolhatjuk egymást...

21/L

A nagy felhajtás nem a párok szeretetéről szól,csak arról,hogy a külvilágnak legyen miről beszélni!

Elfelejtik,hogy lehet nagyon szűk körben is,akár a templomban is esküvőt tartani!

Csak ma divat azt mondani,hogy ez a menyasszony nagy napja!

Vajon a vőlegénynek nem az?

Pedig mindketten ekkor kezdik a közös életüket.Aminek a sikeréért mindkettőjüknek tenni kell folyamatosan.

7.06-tal teljesen egyetértek! Én igenis megfontoltam, kihez megyek hozzá. Mi igenis komolyan gondoltuk az igent. Óriási dolognak kell történnie ahhoz, hogy elváljunk. Jelen pillanatban nem is tudnék okot mondani. Nem azért, mert naivak vagyunk, vagy köztünk nincsenek problémák olykor, mert igenis vannak. Csak a házasságkötéskor az "igen" számomra azt jelenti, hogy szeretetben (nem szerelemben, mert az elmúlik), tisztességben, hűségben kitartani a másik mellett akkor is, ha jobb, akkor is, ha rosszabb idők járnak. Ha valaki még emlékszik az eskü szövegére, akkor az is arról szól, hogy egészségben, betegségben, jóban, rosszban....

Tudomásul kéne venni, hogy egy kapcsolatért mindig dolgozni kell, és mindig annak kell többet adni, aki épp aktuálisan jobban képes erre. Mindenkinek vannak nehezebb napjai, hetei, vannak problémái, de pontosan ezért van ott mellette az a másik, hogy átsegítsék egymást a nehéz időkön. És a közösen átélt, legyőzött nehézségek csak összekovácsolnak.

Egy házasságban tudni kell időnként önmagunkat háttérbe szorítani, tudni kell befogni a szánkat és tudni kell megbocsájtani is. Ha mindkét fél kész erre, akkor az a házasság valóban tarthat holtomiglan-holtodiglan.

Nem azt mondom, hogy az esküvőnk életem legszebb napja volt, de azt bátran mondhatom, hogy az egyik legszebb. És örülök, hogy kivártuk, amíg ki tudtuk fizetni, hogy ott és úgy legyen ez az egész ceremónia, ahol és ahogyan szerettük volna. Hiszem, hogy nem lesz másik esküvőm, hiszen tényleg komolyan gondoltam, amikor kimondtam az igent. S ha pedig nem lesz másik, akkor igenis megérte a "nagy felhajtás". Egyszer az életben megérdemeltük.