20 évesen esküvő? (a kérdésed túl rövid bla bla bla)

Szia!

Én is 20 éves vagyok. A gond szerintem sem a korral van, hanem, hogy mennyire tudjátok eltartani magatokat, mennyire vagytok felkészülve a gondokra, megpróbáltatásokra, mert ugye azok is jönnek idővel.

A párom nekem 21 éves, és hasonlóan hozzátok mi is gondolkodtunk a témán, már nem egyszer. DE! A párom orvosit végez, ez azt jelenti még olyan 4 év egyetem, amit nem nagyon tud melóval egyeztetni, én jövőben végzek, egy fizetésből nem valószínű, hogy az albérlet, számlák, kaja, egyéb kiadások megoldható. Tehát ameddig nem lesz saját egzisztenciánk addig "nincs mire" házasodjunk. Minden esetre egy eljegyzést valamikor beiktatunk, házasság meg majd ha lesz önálló keresetünk mindkettőnknek, vagy egyikünknek jó sok:D

Mi laktunk együtt, voltunk távkapcsolatban, ilyen téren sosem változott semmi, az együtt lakás során nem voltak gondok, inkább olyan dolgok voltak amiken rengeteget kacagtunk, problémánk ilyen téren nincs, a páromat rendesen nevelték, ugyanúgy kiveszi a házimunkából a részét mint én...Sőt előfordul, hogy mos, ágyneműt húz helyettem...

Szóval én is azt akarom mondani, hogy nem is az együttlakás szerintem az elsődleges (ha előtte jól sikerül kiismernetek egymást) hanem az, hogy legyen amiből eltartsátok magatokat, mert elég groteszk és nevetséges ha a házaspárt még a szülei tartják el...

"de 20 éves fiúnak az. leírtam már máshol is: a házassághoz kell a szerelem, de kevés CSAK a szerelem. a férjeddel "egy cég" lesztek. egymásra lesztek utalva, együtt kell boldogulnotok."

Hát már ne is haragudj, de ez akkora hülyeség. Már miért lenne korai? És emellett persze, a lánynak nem korai????

Könyörgöm ekkora ellentéteket a nők-és férfiak között ne írj, mert ez akkora baromság, hogy csak na!

16 évesen ismerkedtünk meg, 17 évesen összeköltöztünk, 18 évesen volt az esküvőnk, és 19 évesen már szülők voltunk.És azóta is együtt vagyunk, a fiunk jövőre fog érettségizni.

Nyugodtan vágjatok bele, ha igazán szeretitek egymást baj nem lehet!

Fura, hogy így lepontozták azokat, akik x év együttélést írtak előfeltételnek.

Most már értem miért van ennyi válás.

Hát én tuti nem mennék a páromhoz ha X év együttéléshez kötné az esküvőt. Nem vagyok egy ruha akit felpróbálnak, aztán leváltnak...

Egyébként tuti, együtt élünk majd esküvő előtt, de minek ezt így leszögezni keményen, mereven ilyen "bunkón".

Mi együtt fogunk élni (de eljegyezve) aztán amint vége az egyetemnek összeházasodunk, de nem azért hogy próba vagy sem, hanem mert hamarabb nincs rá keretünk...

21-L

Bocs az off-ért

(ja és a válások nem emiatt vannak)

Nem véletlen,hogy sokan gondolják úgy,hogy az együttélés fontos.Nem ruha próba ez tény,de próba!Az együttélés alatt az ember mindent megtudhat a másikról,amit randizgatással nem.Az ember akkor randizik,ha jó passzban van,nem fáj semmije,nincs sürgető dolga...Együttélésnél pedig jönnek a szürke hétköznapok,az,hogy látjuk a másikat mindenféle helyzetben,amit egy randi alatt nem látnánk.Rossz szokásait,pocsék napjait,azt,amikor beteg,amikor lehangolt,amikor ideges.Egy randi alatt,ami nem tart örökké az ember tartja magát és igyekszik a jó oldaláról bemutatkozni.De mindennap,napi 24 órában csak a szépet mutatni nem lehet.

Az együttélés alatt derülhet ki az a legjobban,hogy tényleg összeillünk-e.Ki,hogy reagál bizonyos szitukban,hogy tudunk együtt gazdálkodni,lakást fenntartani,gondokat megoldani.

Az eljegyzés szép dolog és szerintem nem csak formaság.Tényleg könnyebb felbontani,mint a házasságot,de viccet sem kell csinálni belőle.Ezt valaki vagy komolyan gondolja vagy ne is csinálja.Egy randizós kapcsolatban mégis mire mondok igent? Arra,hogy de szépen udvarol? Még jó,hisz,ha az sem menne,akkor minek lennék vele,de azt még sejteni sem sejtem,hogy milyen lenne együtt élni vele,együtt megoldani kisebb-nagyobb gondokat,felosztani a munkát,vezetni a közös háztartásunkat,élni a közös életünket.

A válások számát lehetne csökkenteni,ha olyan felek házasodnának,akik ismerik egymást és nem csak a szerelem vakítja el őket.

Mi nem élünk együtt, de gyakorlatilag már jobban ismerem mint ő saját magát...Nem mutatsz nekem a Földön még egy embert aki ennyire ismeri a páromat (még az anyukája se!)

Igaz mi hétvégéket gyakran töltünk együtt, de nekem ez a ruhapróbás dolog elég sértő lenne. Amint úgy döntött, hogy eljegyez jegyezzen el, de ne kösse alkukhoz, hogy aztán én meg kelljen neki feleljek. Ha ezt vesszük 1-2 évig lehet színlelni is...Úgyhogy én ezért nem tartom jó ötletnek a próbálgatást...