Baj, hogyha hülyeségnek tartom a házasságot?

Szerintem neked nem az esküvővel van bajod és a házassággal,hanem azzal,hogy a párod kijelentette,hogy nem vesz el,mert neki már volt eljegyzése és többet nem akar.Így én is azzal nyugtatnám magam,hogy marhaság,hisz sosem lesz benne részem.

Ha valaki szeretne a másik házastársa lenni és nem akar kiskapukat hagyni,hogy könnyebben szabadulhasson,az megtalálja a módját.Tesz arra,hogy mit gondolnak a rokonok,ha nincs pénze nagy esküvőre,akkor csinál kicsit,a lényeg az összetartozás lesz és az érzés,hogy házasok.

Nem értem, aki esküvőpárti, miért annyira magabiztos, hogy úgy gondolja ő a normális, aki pedig másra vágyik, az igazából csak irigykedik és savanyú neki a szőlő.. Nem csak egyféle gondolkodás létezik!

Személyiség kérdése, hogy valaki mit tart jobbnak, milyen kapcsolatban képzeli el az életét. Van, akinek nagyobb biztonságot, a kötelék megerősítését jelenti az esküvő, valakit pedig egyáltalán nem érdekelnek ezek a külsőségek, mert pusztán lelki alapon akar a másikhoz tartozni, mást nem tart fontosnak. Én nagyon szeretném megtalálni életem párját, és vele élni hosszú, hosszú évekig.. De nem érzem, hogy a házasságnak létezne számomra olyan funkciója, amiért érdemesnek tartanám megtartani. Egyáltalán nem irigylem azokat az ismerőseimet, akik házasságban élnek (bezzeg akinek gyereke van!), ténylegesen csak egy extra kapocsnak tartom, ami jogilag korlátozza az embert a szabad mozgásban akkor is, ha lelkileg már nem akar együtt lenni a társával. És mivel egy megromlott házasságot egy papír nem hoz rendbe, ténylegesen csak hátrányai vannak a dolognak.. Ha viszont együtt maradunk életünk végéig, nem hoz semmi pluszt a kapcsolatba az, hogy regisztráltuk magunkat valahol, mint házastársak. Az öröklési és hasonló ügyeket ugyanúgy elintézhetjük 1-1 aláírással, ha annyira fontosnak tartjuk.

Maga a nagy lakodalom alapból kizárt, soha nem volt pénzem felesleges kiadásokra, a családomtól egy fillért nem húznék le ilyesmi miatt, a rokonságtól szintén nem (mennyasszonytánc címszó alatt sem), ahhoz pedig nincs kedvem, hogy távoli rokonok számára szervezzek világraszóló bulit - a közeliekkel pedig amúgy is tartom a kapcsolatot, szervezünk programokat.

Ugyanúgy nem látok okot az esküvőre, mint ahogyan arra sem, hogy megmásszam a Mount Everestet. Számomra nem okoz akkora élményt, mint sok más ember számára..

bajnak nem baj, a Te életed. csak ne szóld le azokat, akik nem úgy gondolkodnak, mint Te, a megtestesült tökély. inkább ez a baj. nagy vehemensen leszólsz embereket, csak azért, mert más a véleményük 1 dologról, amiről azt sem tudod, hogy mi az, mivel nem volt benne részed. és már most, 24 évesen is úgy beszélsz, mint egy 40 éves besavanyodott vénlány. gyakorolsz :P? inkább EZ a baj...

29/N

Mellesleg az emlegetett csekély intelligencia másik példája az, hogy hányan nyomtak méltatlankodva negatívot egy olyan témában egy olyan véleményre, ami semmiben sem támadta őket, csak éppen másról szólt, mint azt elvárták volna. (Nehogy esetleg leírják véleményüket és érveljenek mellette! Az túl sok energiát igényel!)

Úgyhogy nyomjátok nyugodtan a mínuszokat, legalább kiderül, milyen népes az a bizonyos tábor..