A völegényem Református én meg Katolikus de ha azt mondanánk a pappnak, hogy ö is az akkor utána tudna nézzni?

Nekünk református esküvőnk volt, mivel a férjem ezt szerette volna. Én próbáltam előtte utánnajárni van-e keresztlevelem (a nagyapám egyházgondnok volt és kicsi koromban állítólag megkereszteltetett a szüleim tudta nélkül), de nem találtuk meg, pedig a mostani pap utánnanézett, annak ellenére, hogy tudta, nem katolikus szertartást szeretnénk.

Mivel az esküvő előtt már nem fértek bele a hittanórák, ezért csak utánna lettem megkeresztelve és akkor konfirmáltam is. Mivel megígértem, hogy megteszem. Mindezt 36 évesen. Igaz, hogy azóta sem lettem hívő, de legalább megpróáltam. És ez nem zavarja a köztünk lévő harmóniát és a szeretetet sem.

Kérlek benneteket, hogy ne írjatok már ökörségeket, ha NEM ÉRTETEK A TÉMÁHOZ!!!

Kérdező: semmi akadálya a házasságotoknak, nem gáz, ha a vőlegény református. (Még az se feltétel, hogy meg legyen keresztelve, elég, ha te meg vagy. És fordítva.) Azt pedig mondanom sem kell, hogy hazugsággal indítani méltatlan és az bizony már elég gáz.

A többieknek: akik azt írták, hogy a nem kat. félnek át kell "keresztelkedni" (sic!): ez orbitális baromság. Egyrészt ha felekezetet is vált valaki, nem "átkeresztelkedik", mert már meg van keresztelve. (Néhány kivétel van, pl. az unitárius keresztséget nem fogadja el a kat. egyház, de a reformátust, evangélikust stb. simán.)

Másrészt: mint mondtam, nem kell katolikusnak lennie mindkét félnek, elég, ha az egyik az. Ilyenkor a katolikus fél védelmében van az, hogy összeadják kereszteletlennel.

Bocsánat az indulatos hangnemért, de már annyiszor olvasom itt a gyakorin, hogy fúj, a katolikusoknál a másik félnek meg/át kell keresztelkedni, hogy már tele lett a hócipőm.