Elvagyunk jegyezve. De miert erzem ugy hogy mar nem vagyok biztos az eskuvoben? Pedig tudom, hogy nekem o az igazi es nagyon szeretem, de neha annyira elkeserit hogy kiabrandulok belole. Segitseg!

Hogy "ki tudna tiszta szivvel szakitani parjaval miutan ott van az a gyuru, mely a hazassag elojele.. es egy szoros kotelek jelkepe?"

ÉN! De nagyon gyorsan. Hidd el, ha nem vagy biztos a dolgodban, ha szikrányi kétség is felmerül benned ebben a kérdésben, akkor nem ő az igazi. Bár elmondta volna nekem ezt valaki még mielőtt késő. Most nem lennék elvált. De elaltattam azt a kis motoszkáló sutyorgó hangot, ami most a te füledbe mondja: Vigyázz!

Abból még nem lesz baj, ha vársz. Aztán ha tuti biztos vagy, akkor nosza, rajta. Tudod mit szoktak mondani?

"A házasság nem egy Justin Bieber poszter, amiből minél többet gyűjtesz annál menőbb vagy." :-)

Egyetértek az előzőekkel, viszont:

Van egy olyan is, hogy elkezdesz gondolkodni, hogy vajon helyes döntést hoztál-e, vajon ő lesz-e a megfelelő ember a gyerekvállaláshoz, apa-szerepnek stb. Az teljesen természetes.

Egyszer a párommal mi is voltunk eljegyzés-közeli állapothoz, és egészen addig a pontig biztos voltam benne, hogy ő az igazi, míg el nem kezdett véglegesítődni a dolog...akkor kezdtem agyalni.

Akkor végül is az eljegyzésünk elmaradt, mi viszont együtt maradtunk, és már alig várom a pillanatot mikor eljegyez, most már határozottan tudom, hogy Ő az...de lehet, hogy eljegyzés után ismét át fut az agyamon a bizonytalanság, de nem azért mert nem szeretem, hanem mert alapból ilyen a nő (ennek evolúciós pszichológiai magyarázata van...)

Természetesen más az, ha érzelmeid megállj-t parancsolnak, ha azon gondolkodsz, hogy vajon Ő-e a megfelelő, mert nem kapod ugyanazt a törődést, amit esetleg Te adsz. Ha ilyen jellegű a probléma akkor én sem mennék hozzá, legalábbis addig míg nem tisztázom ezt magamban.