Mennyire lehet kínos/rossz érzés, hogy a párotok tartana legénybúcsút, de ti lánybúcsút nem?

#3-as válaszolónak: Sajnos a barátság nem egy olyan dolog, hogy bemegyek a boltba és "beszerzem". :D Erőltetni nem lehet, vagy kialakul, vagy nem. Volt valamennyi barátom, de egyik sem volt igazi, mély barátság, így felnőtt fejjel pedig már nem vágyom felszínes "barátságokra". Pláne nem csak azért szeretnék gyorsan találni párat, hogy legyen lánybúcsúm és legyenek koszorúslányok. Az ilyen felszínes dolgokra nem vágyom, vagy legyen egy igaz barátom, vagy inkább egy sem kell.

Egyébként a kapcsolatunk egészségesnek mondható, 3 éve együtt élünk, sosem volt ebből probléma, hogy ő elment a barátaival vagy bármi ilyesmi. Nem töltött el sosem rossz érzéssel, néha én is mentem velük, néha külön is elment. Attól függetlenül, hogy nincsenek barátaim, én még tudom hasznosan tölteni az időmet egyedül is, amit élvezek is, de persze nem tagadom, hogy néha jól esne egy barát társasága. De ezt egyáltalán nem vetítem ki a párom felé, hogy "ha nekem nincsenek barátaim, akkor neki se legyenek", szeretem a barátait és örülök neki, hogy ő talált ilyen barátságokat, amik gyerekkora óta megmaradtak. Én nem vagyok ilyen szerencsés helyzetben, de igazából elfogadtam ezt a helyzetet, ettől még nem szeretném kevesebbnek érezni magam.

#4-esnek: Fentebb leírtam, hogy mi a helyzet. Egyáltalán nem gátolom őt semmiben, nem is zavar, ha a barátaival van. Én eljárok edzeni, olvasok, jógázom, festek stb. Nem érzem unalmasnak az életem ettől, csak persze hiányzik néha az a megélés, hogy milyen lehet egy baráttal is megosztani mindezt.

Az meg kissé túlzás, hogy senki mással nincs emberi kapcsolatom, senki mással nem beszélgetek, mivel szoktam beszélgetni az ő családtagjaival is, szoros a kapcsolatom a saját családommal is, a munkahelyen a kollégákkal is egész jól kijövünk. Nem vagyok egy elviselhetetlen ember, csak zárkózottabb vagyok és így alakult ez a helyzet. Én szeretek egyedül is lenni, nem az van, hogy megőrülök attól, hogy a párom mégis hova megy meg mit csinál. Tényleg csak az a része hiányzik, hogy legyen egy igazi, tartalmas baráti kapcsolatom. De nem szeretnék minden áron, sajnos voltak "mérgező" baráti kapcsolataim, amiket tudatosan építettem le, mert úgy voltam vele, inkább egyedül, mint olyan emberekkel, akik irigyek, kihasználnak, nem számítanak nekik az érzéseim. Régen még "kapaszkodtam" ezekbe a barátságokba is, csak hogy ne maradjak egyedül, de több kárt okozott nekem, mint ez, hogy kizártam őket az életemből.

Talán az "irigység" szó nem a legmegfelelőbb arra, amit érzek. Egyáltalán nem sajnálom tőle, örülök, hogy ilyen jó kis csapata van, jóban vagyunk, szoktunk közösen a barátaival is programokat csinálni. Inkább csak az érint néha rosszul, hogy nekem ebben saját körben nincs részem, de ez az érzés teljesen a páromtól független.

Nem szoktam ezen különösebben rágódni, de néha szokott jönni egy ilyen érzés, hogy milyen jó lenne, ha lennének barátaim. Mint például így esküvő előtt is. Erőltetni pedig semmiképp nem szeretném, nem szeretnék csak azért bárkivel tartani egy ilyet, hogy elmondhassam, hogy "nekem is volt lánybúcsúm". Egyébként se vágynék nagy felhajtásra, csak jól esne egy kis iszogatós, sztorizgatós este.

De igazából elfogadom ezt a helyzetet, mert mást igazából nem lehet tenni, csak kíváncsi voltam, hogy más volt-e ilyen helyzetben, és hogy élte meg.

Egyébként azt is megértem, hogy ez alapján a pár mondat után egyből azt gondoltátok, hogy biztos egy rátelepedős, hisztis, féltékeny nő vagyok. Hiszen a legtöbbször ilyen helyzetekben ez szokott lenni. Bevallom azt is, hogy régen valóban ilyen voltam, de azóta eltelt pár év, pár tapasztalat, tanultam a hibáimból és tudtam változtatni ezen, már egyáltalán nem esik nehezemre pl egyedül lenni, sőt. Egyáltalán nem fáj, hogy a páromnak jó, sőt. Dolgoztam magamon, ezért lett mára ilyen jó kapcsolatom.

Úgy gondolom, hogy barátságok is még alakulhatnak az életemben, de erőltetni nem lehet őket. Talán lenne még mit alakítani magamon. Lehet a zárkózottságom miatt alakult ez így, de a rossz tapasztalatok miatt lettem ilyen. Nagyon meg szoktam válogatni, hogy kinek nyílok meg igazán. Talán ezen kellene még dolgoznom, hogy ez a helyzet is változni tudjon. :)

Köszönöm a válaszokat!