Akinek kicsi, 10-15 fős esküvője volt, milyen volt? Nem bánta meg később?

Én nagy esküvőről álmodoztam, de az utóbbi időben változott erről a gondolkodásom, mégpedig a következők miatt:

1. Anyagiak. Bp-n ha 20000/fő csak a kaja és az ital tömény nélkül, az olcsónak számít, kisebb városokban lehet olcsóbb, de akkor meg kell szállás és ugyanott vagyunk. Mindennel együtt egy 40 fős esküvő alsó hangon 2,5 millió forint, és akkor csak fotósod meg dj-d volt, illetve szépen néztek ki és mindenki jól lakott meg becsiccsentett. Ja és erre kifejezetten spórolni is kell, emiatt csúszik akár 1-2 évet is az esküvő.

2. Vendégek. Ha valakinek közeli kapcsolata van a családjával és sok barátja van, úgy lehet egy jót bulizni. De én a rokonságom csak egy részét kedvelem, de azt nem tehetem meg, hogy pl az egyik nagymamámat meghívom, a másikat meg nem, vagy hogy a párom nagynénje eljöhet, mert jó arc, de az enyém nem. Úgyhogy illendőségből meg kéne hívnom embereket, persze nem olyanokat, akiket kifejezetten utálok vagy nem beszélünk, de pl szeretném, hogy a nagybátyám eljöjjön, de akkor a párját is hívni kell, akit meg nem szeretek. Meg nekünk nincsenek nagyon barátaink, nekem pl csak egy barátnőm jönne el, aki még szingli is, tehát tényleg csak egy barát lenne. Ilyenekre gondolok.

3. Ez specifikusan az én vendégeimre igaz: nem táncolnának! Nekem nagy vágyam volt egy táncos lagzi, mert én szeretem rázni :D De ismerem a vendégsereget, 2-3 ember odajönne a tánctérre, hogy ne egyedül táncoljak az újdonsült férjemmel, majd 15 perc után kínos lenne nekik, hogy senki más nem pattant fel, ezért lassacskán mindenki leülne és csak beszélgetne, úgyhogy vagy egyedül ropom, vagy én is leülök, akkor meg minek a dj? 1-2 kivétellel mindenki 40 fölötti és nem a bulizós fajtából.

4. Idegeskedés. Minden esküvőn benne van a pakliban, hogy valaki lemondja akkor, amikor már leadták a végleges létszámot, így mondjuk egy házaspár és két gyerek vacsija ugrott, ami 20 ezerrel és annak a felével a gyerekkedvezmény miatt számolva 60 ezer ft fölöslegesen kifizetve. 4 emberrel kevesebb ünnepel velünk. Na meg azok a rokonok, akiknek semmi nem jó. Amikor a szalagavatóm volt, akkor illendőségből meghívtam azt a nagymamámat, akit nem kedvelek és még problémás is. Nem szívesen csinálnám végig újra ugyanazt, amikor mindennap problémázott valamin, hogy ő hogy jut oda, neki mégis miért kéne végig várni az összes táncot, ő pontosan hol fog ülni, anyámmal nem kedvelik egymást és hogy anyám kiakadt-e azon, hogy ott lesz ő is, az xy-t miért nem hívtam meg, hiszen illik (öszesen 6 db jegyem volt). Nem akarok kéretlen tanácsokat és hogy mindenki összes problémáját én oldjam meg, meg hozzá igazítsam (persze az ételt igen, de taxit nem hívok és nem fizetek, ha ő előbb akar hazamenni, mint aki fuvarozza). És szerintem nem ő lenne az egyetlen. Vagy akár csak azon sem akarok stresszelni, hogy minden tökéletes legyen és mindenre jusson elég idő. Márpedig magamat ismerve stresszelnék.

Ezek a fő okaim. Úgyhogy az új tervem az, hogy csak szülőket és tesókat hívunk (meg az ő családjaikat). Szertartás, fotózás, vacsi, beszélgetés, közben menne zene, de csak lejátszási listáról aláfestőként. Tudom, hogy sokaknak ez az álma, de én szeretek szerepelni, szeretek ünnepelni, szeretném megosztani mindenkivel a boldogságomat. Illetve most furcsa is nekem, hogy ennyit változott a véleményem, mert mindig is nagy esküvőt szerettem volna, most meg a kicsire vágyom. Csak félek, hogy megbánnám.