Hozzámennétek valakihez, akit nagyon szerettek, évek óta együtt vagytok, de esküvőszervezés közben kibújik a szög a zsákból, hogy mégsem szeretne 1 gyereket sem?

Hozzámennék, mert én sem vágyom annyira a gyerekre.

DE ez ÉN vagyok. Ha te nem tudod gyerek nélkül elképzelni az életedet, akkor inkább hanyagoljátok egymást.

20: "Te néha felhoztad, beszéltél arról, hogy mi van, ha lesz majd gyerek, amire ő helyeselt és nem mondta meg neked, hogy jelenleg ebben nem gondolkodik."

Hát pedig ezt én is úgy venném, hogy neki ugyanolyan egyértelmű, hogy legyen gyerekünk, mint nekem.

Ahogy így végiggondolom, mi sem beszéltük meg direktben, hogy akarunk-e gyereket, mert olyan természetes volt mindkettőnknek. Mivel már nem voltunk fiatalok mikor összekerültünk, inkább arról beszélgettünk, hogy ha nem jön össze magától, mibe mennénk bele, mibe nem, örökbefogadás szóba jöhetne-e stb. Ha utána azt mondta volna a feleségem, hogy ő ELEVE nem akart gyereket, hát én is azt mondtam volna, hogy átvert.

Én csak azt tudom mondani neked kérdező, hogy nagyon gondold át. Nincs garancia se arra, hogy meggondolja magát és mégis akar gyereket, se arra, hogy egész életében nem akar majd. Az is lehet, "becsúszik" a baba, és lehet minta apa lesz, lehet lelép, és jobban fogsz szenvedni évekig, mint valaha, de az is lehet, megkönnyebbülsz miután lelép... Az élet kiszámíthatatlan... De az biztos, a sikeres házasság alapja, hogy minimum a gyerekvállalásban egyetértetek.

Én is idén házasodom, 27/N

A 20-as csak a saját véleményét írta, hogy SZERINTE hogy történhetett, valójában pedig fogalmunk sincs, hogy erről van-e szó. Az sokkal gyanúsabb számomra, hogy azt írja a kérdező: “és teljesen úgy jött le számomra, hogy szeretne egyet”.

Úgy jött le?? Ha valóban normálisan beszéltek volna a témáról, akkor nem “úgy jött volna le”, hanem pontosan tisztában lenne azzal, hogy akar-e a párja gyereket avagy sem.

De hozzáteszem, hogyha évekkel ezelőtt azt is mondta volna, hogy akar, az nem jelenti azt, hogy mára nem gondolhatta meg magát. Amit egyébként közölt is a kérdezővel, nem pedig akkor állt vele elő, miután összeházasodtak és amikor ott tartottak volna, hogy legyen gyerek. Ettől még nem átverte a kérdezőt, akkor x éve úgy érezte akar, most meg úgy érzi nem akar. Mindenki változhat, ez már csak ilyen.

Ha fordított lenne a helyzet és a kérdező arról panaszkodna, hogy átverte a leendő házastársa, mert mégis akar gyereket, pedig azt beszélték meg, hogy nem akarnak, jönne egyből a melldöngetés, hogy nem is vert át, nem tudhatta előre, meggondolta magát, bárkivel előfordulhat, emberek vagyunk ésatöbbi.

20-as vagyok.

24-es, ez nem egyértelmű mindenkinek. Az, hogy nektek az volt, az egy dolog. De ha csak itt olvasgatsz, akkor láthatod, hogy mennyi nő akar eljegyzést, esküvőt és gyereket mire kiderül, hogy a másik meg nem akar ilyesmit. Évekig várnak, mert képtelenek egymással kommunikálni és megmondani egymásnak, hogy figyelj már Ödönke, én gyereket akarok. Nekem nagyon az a gyanúm, hogy a kérdező csak célozgatott, körbe írta, de egyenesen nem kérdezett rá a párjánál. A férfiak meg olyan faék egyszerűek, hogy nekik nem esik le és rakják össze ezeket. Sokkal egyszerűbben működnek, mint mi. Ők nem kombinálnak meg gondolnak túl dolgokat. Tudod, néma gyereknek anyja se...

Én szerintem - leírás alapján - ez történhetett a kérdezőnél. Nincs köztük minőségi kommunikáció és egymás mellett elbeszélnek.