Hozzámennétek valakihez, akit nagyon szerettek, évek óta együtt vagytok, de esküvőszervezés közben kibújik a szög a zsákból, hogy mégsem szeretne 1 gyereket sem?

Az ember könnyen mondja azt, hogy szeretne gyereket amíg távol van, mert fogalma sincs, hogy mivel jár (igazából amikor vágyik rá sem tudja), de amikor közeledik, sokan gondolják meg magukat. Lehet, hogy hazudott, de valószínűbb, hogy magának sem ismerte be. Valljuk be, azért ez a társadalom nagyon erősen fordítva ül a lovon. Olyan gyereket vállalni mint érettségi után egyetemre menni. Ha nem csinálod, kevesebb vagy, ferdén néznek rád, pedig sokkal több olyan vállal gyereket akinek nagyon nem kellene mint olyan aki rendesen fel is tudja nevelni. (engem is mindjárt jól lepontoz az anyatigriskommandó)

Azt, hogy Te így hozzákötöd-e az életed, csak Te tudhatod, ez a Te döntésed. A gyerekvállalás két felnőtt ember közös döntése. Arra ne alapozz, hogy majd meggondolja magát, mert simán lehet, hogy nem fogja és ezt nem lehet rákényszeríteni senkire.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy itt tulajdonképpen azon gondolkodsz, hogy a párod-e a fontosabb vagy az, hogy gyereked legyen VALAKITŐL ha az utóbbi, akkor engedd el gyorsan.)

Milyen érdekes ha valaki nem akar gyereket akkor hogy lepontozzák meg lehurrogják

ha a csávód nem akar gyereket akkor nem lesz gyerek miért mindig magadra gondolsz?

Igen, gondoljon magára is....két emberből tevődik egy kapcsolat/házasság. Minek maradjon egy olyan házasságban, ami lehet mérgezi csak lelkileg, nem csak őt, hanem a férjet is? Annak mi értelem van, ha évek múlva meg csak összekapnak ezen? Normális, hogy elgondolkodik a kérdező.

Persze nem ítélem el azt se, aki nem akar gyereket, ha nő, ha férfi. Bár itt gyakorin olyat is olvastam, ami meg pont az ellentéte, tehát az a hülye, önző aki akar gyereket. Úgyhogy, igazából mindenkinek úgy se lehet megfelelni.

Gyerektől teljesen függetlenül nem mennék hozzá (vagy nem élnék olyannal együtt) akivel az élet jelentős dolgaiban homlokegyenest mást képzelünk el az életvitelünket, vagy a jövőt illetően.

Nálam ilyen az is, ha én az életem egy nyüzsgő város penthouse lakásában képzelem el, a párom vágya meg egy magányos, többhektáros tanya az Alföldön.

Alapban kizárt még a gyerek/nem gyerek kérdésen kívül a

- külföldre költözés - maradás

- együttélés bármelyikünk rokonaival - különélés, akár szerényebb körülmények között

- állatbarát - állatgyűlölő

- egyik dolgozik és otthon is robotol - másik nem dolgozik, sem házon kívül, sem házon belül (ennél rosszabb, ha utóbbi még igényes is, a másik kontójára

- ....stb.

Az a jó párkapcsolat, ahol azonos habitusú emberek, azonos célokkal, egy irányba néznek.

Minden egyéb csak időpazarlás és váláshoz vezet. Ha van gyerek, ha nincs.

Nem.

Én másképp éltem meg ezt.

8 év után gyereket szerettem volna ( én vagyok a férfi).

Közölte, hogy oké, de csak a férjének hajlandó szülni.

Mondom oké, akkor házasodjunk össze.( Elvből amúgy sohasem akartam senkivel).

Megtörtént. Gyerekproject. Elsőre nem jött össze. Utána ő egyetem, munka, plusz munka otthonról. Teltek a hónapok, kérdeztem, hogy mi lesz a gyerekproject- el... Hát ő még most mégsem akar, majd talán később.

Sok vita, megromlott kapcsolat, elhidegülés... aztán 2 év múlva válás.

Ezt csak intő példaként írtam le.

A kérdésben azt írod “mégsem akar”, utána azt írod, hogy beszéltetek róla és “úgy jött le, hogy akar”. Most akkor volt konkrét állásfoglalás a témában vagy sem?

Egyébként nem értem azt, aki átverésről ír. Már miért lenne átverés, egyáltalán miből sikerült leszűrni, hogy a kérdezőt éveken át átverte a párja? Az emberek változnak, akkor x évvel ezelőtt lehet akart, most meg nem. Mintha nem fordult volna bárkivel olyan elő, hogy meggondolta magát bizonyos dologban.

Volt már itt több hasonló kérdés fordítva, ahol egyértelműen megbeszélték és tisztázták a kapcsolat elején, hogy nem akarnak gyereket, majd a nő mégis csak kitalálta, hogy neki kell. Ott a férfi érezte magát átverve, de mindenki kardoskodott, hogy ez nem átverés, nem hazugság, megváltozott benne valami stb, ez van. Na már most itt kb ugyanez a helyzet. Sokan gondolják meg magukat a gyerekvállalást illetően, emiatt hibáztatni senki nem lehet.

Ha neked ennyire fontos a gyerek, akkor ne házasodjatok össze, keress olyat, aki akar, ő meg olyat, aki nem.

"Hozzátenném természetesen beszélgettünk a gyerek témáról korábban is az évek során, és teljesen úgy jött le számomra, hogy szeretne egyet.. ezért állok most itt értetlenül"

Szerintem ti kifejezetten ezt nem beszéltétek meg. Ha konkrétan erről beszéltetek volna, akkor nem "teljesen úgy jött le" volna, hogy akar, hanem akkor fixen, egyenesen kimondta volna neked, hogy igen, akar gyereket. Szerintem ezt ő így nem mondta ki. Te néha felhoztad, beszéltél arról, hogy mi van, ha lesz majd gyerek, amire ő helyeselt és nem mondta meg neked, hogy jelenleg ebben nem gondolkodik. Én 2 éve amikor jött nekem is, hogy szeretnék babát, én megmondtam a férjemnek kerekperec, hogy én gyereket akarok és most. Nem majd, meg évek múlva, hanem most vágyok gyerekre és megkérdeztem, hogy ő is akar és így e érez. Nem célozgattam meg nem beszéltem rébuszokban. Könnyen lehet, hogy szerinte egyáltalán nem lett ez megbeszélve, csak fel lett hozva, hogy majd egyszer valamikor. Ő meg erre nem áll készen még. Van ilyen.