Én már soha se leszek menyasszony?

Barátnőm ugyanígy volt.

Tizenéve együtt voltak, a pasi eljegyzésről hallani sem akart. Mert még tanulnak, még elvégzi a 28. Msc-t is, majd ha a barátnőm végez a Phd-val, akkor. Majd ha meglesz az új kocsi, majd ha vége a covidnak, majd majd majd.

Ha szeret valaki, attól is a legboldogabb lenne, ha két tanúval mellettetek, és az anyakönyvvezető előtt venne feleségül.

Mindenre lesz a faszidnak kifogása, dehát miért is venne el? Összeköltözni is csak akkor volt hajlandó, mikor pottyantottál neki egy gyereket.

Egy lagzi most 60-70 fővel kb 3,5-4 millió és nem is vagytok annyira elrugaszkodva. Mondjuk alaposan el kellene beszélgetni arról, hogy neked mit jelent ez az egész. Mert valahol a legtöbb lány álmodik egy ilyen buliról, illetve azon kívülvan egy lelki oldala is, hogy kimutatás, hogy tényleg veled akár lenni. Plusz az ügyintézésben is fontos lehet, ha valamelyikőtökkel történik valami.

Nálunk is ez volt sokáig, csak gyerek nélkül. Én megmondtam a páromnak, hogy elhiszem, neki így baromi kényelmes, de nekem kell ez a megerősítés, szóval vagy elvész záros határidőn belül vagy keresek mást. Aztán csak megkérte a kezem, az esküvő is megvolt és új lendületet adott a kapcsolatunknak is.

"A költsegtakarékos esküvőt viszont ő is ellenzi."

Nem (csak) a költségtakarékos esküvőt ellenzi, hanem konkrétan az esküvőt, veled. Egyébként felnőtt, sőt mi több, kisgyerekes párként illene már annyira felnőni agyilag, hogy nem játszátok a milliomos herceget meg hercegnőt, akiknek fényes esküvő meg hatalmas lagzi jár, és a saját szintetekhez illő esküvőben kellene gondolkodnotok.

De addig is, ameddig bele nem törődsz, hogy se hercegnőnek nem születtél, se felesleges millióid nincsenek, neki legalább lesz kifogása arra, hogy miért nem akar elvenni - még a gyerek után sem.

Kérdező, lepontozhatsz mindenkit, de mi csak az igazságot írjuk...

Ha nem pottyantottál volna neki egy gyereket, még mindig külön élnétek, heti 1-2 randival.

Nagyon gonosz itt mindenki. :)

Kérdező, szerintem először is nyugi.

Általában az szokott lenni a klasszikus, megszokott, elfogadott dolog, hogy járás, összeköltözés, eljegyzés, esküvő, baba. Néha ez a sorrend megváltozik. Ha egyébként jól működik ez a dolog, akkor nincs ezzel semmi baj! Viszont lehet sok frusztráció belőle, hiányérzet, hasonló.

Mi a párommal 2 éve éltünk együtt, amikor az ölünkbe pottyant egy gyerek (nővérem betegsége miatt hozzám került az ő gyereke :( )

Így végülis akaratunk ellenére család lettünk, ami máris megzavarta a dolgok klasszkus menetét. Akkor én kiutat adtam neki, mondtam hogy nem fogok haragudni ha ez neki sok és továbáll. Hálistennek nem így tett, de az akkori elköteleződése és helytállása nekem többet ért egy lánykérésnél is.

Nyilván egy ilyen után már eltörpül maga a lánykérés, amikor a család kialakul, bebetonozódik, megedződnek a kötelékek, túl vagytok minden olyan problémán és megoldásán, amivel más csak a házasságba lépve szembesül, akkor maga a lánykérés már nem is egy nagy dolog.

Persze, jól esik, de mi is félretettük ezt, évekig elő sem vettük a témát, hiszen tudtuk hogy összetartozunk, közösen vállaltunk felelőssget.

Én is türelmetlenkedtem persze pár év után, hogy most mit vagyunk így a levegőben, zavart hogy másokat hamar eljegyeznek, én meg évek után is ott álltam gyűrű nélkül, úgy voltam vele, hogy nekem is kijár, tudattam vele hogy én szeretném hivatalossá tenni a dolgot, ebbe neked is van beleszólásod, felnőttek vagyunk! Főleg ennyi év után, nyilván te is tudod, hogy már nem lesz hercegnős lánykérésed :) De van helyette valami sokkal jobb!

Nálunk a vége a történetnek az lett hogy végül elmentünk egy ékszerbolt mellett, ő megállított, megölelt, megcsókolt, és a kirakatnál megkérdezte, hogy tetszik-e valamelyik, és van-e kedvem bemenni. Nagyon jól esett, nagyon boldog voltam, de őszintén, hogy ettől változott-e valami? Nem, nem sok. :)

A ti kapcsolatotokban már látjátok a való életet, az igazi kihívásokat, amik sokszor kihozzák az emberek árnyaltabb oldalát is, ezt nem feltétlenül látja egy hapsi a 2 éves kapcsolatában, ahol a nőnek minden nap van ideje szépen, összeszedetten várni a lánykérést. Nincs rózsaszín köd, csak a valóság, amit a pink ködös jegyesek is meg fognak tapasztalni majd egyszer.

Néha viszont kell kis noszogatás a férfiaknak. Kérdezz már meg egy kialvatlan kisgyerekes apukát, aki a feleségével van otthon, aki szegény fáradt, kócos, kakiszagú, ingerült, hogy na, te most ebben a pillanatban megkérnéd a kezét? Ráismersz a kis menyasszonyodra? A válasz nekem tök egyértelmű.

Szóval nem veletek van a baj, szimplán kicsit a baba átírta a menetrendet. Azt javaslom, hogy ne várj a csodára, mondd neki hogy te nagyon szeretnéd hivatalossá tenni a kapcsolatotokat, akár szerényebb formában. Az ember gyerek mellett már nem szívesen tervez 3-4-5-6 milliós lagzikat, jelenleg én is inkább a házunkra költeném azt a pénzt, van még mit csinálni.

Amellett hogy tudatod vele, hogy te mit szeretnél, hagyj neki időt, de hogy ne légy eközben teljesen frusztált, próbáld meg a nagy képet nézni, és a családodat.

És mégegyszer mondom, felejtsd el a többi klasszik lánykérést, el kell fogadni hogy nálatok más lett a menetrend, nincs ezzel semmi baj, de innentől ne hasonlíts almát körtéhez, mert csak a frusztrációd fog nőni. Engedd el. Szeresd őket, legyetek együtt, ez a házasság lényege is, semmi más, a többi csak maszlag.