Nem tudom jól kezelni a stresszt, ti hogy viseltétek?

Esküvőt szervezni bonyodalmas és stresszes. Nem lehet megúszni, hogy ne legyenek alaposan végiggondolva a dolgok.

A legjobb tanácsokat azoktól az emberektől kaptuk, akiknek a közelmúltban ott voltunk az esküvőjén, így párként át tudtuk élni, meg tudtuk figyelni, mi tetszett, mi nem tetszett, stb. (na meg nem mellékesen ők is fiatalok, nem valami száz évvel ezelőtti felfogásban csinálták az esküvőjüket)

Nem értem. Mielőtt kiválasztottátok a helyet, nem számoltátok össze, hogy hány vendég lesz ("kölykökkel" együtt)?

A legtöbben ezt vagy úgy oldják meg, hogy vállalják a konfliktust és hogy a fél násznép nem jön el, és gyerekmentes esküvőt tartanak. De akkor ezt hamar jezik is mindenkinek, ezek után nem kérdezgeti őket senki, hogy vihetnek-e gyereket.

Az emberek másik fele meg alapból számol a gyerekekkel is, és úgy választ helyszínt, hogy ők is beférjenek.

Én úgy bírtam, hogy hagytam a francba az egészet, lagzi helyett lett egy laza szendvicses-pizzás-piálós buli. Annyit nem ér az egész, hogy az ember stresszeljen rajta.

Ez neked stressz??

Mindenkivel atbeszelitek hány felnőtt, hány gyerek várható és ennyi főre foglalsz a vendéglőben

Én úgy kezelem, hogy nem állok szóba senkivel. Olyan mértékű feszültség van a szervezés körül, hogy mindenki jobban tudja, mindenki variálja, hogy én már elengedtem. Határozott voltam mégis belekötöttek. Nálunk van ami nincs leszervezve de már nem is érdekel. Alig várjuk, hogy véget érjen. Félreértés ne essék szeretnénk összeházasodni de ez a macera meg variálás... eléggé megmérgezi. Nem élvezem a készülődést, gyomoridegem van folyamatosan. Ha meghallom egy rokon hangját már a hátamon feláll a szőr és megyek az ellenkező irányba. Nem kell a "jóakarás" a "segítség" a "vélemény". Ha valaki felhozza az esküvő témát meg tudnám ütni.

Ha nem lenne kifizetve lemondanám és bemennénk két tanúval aláírni.