Van olyan, aki nem akar a családnak esküvőt szervezni?

Attól, hogy csak ketten lesztek és a két tanú, még lehet romantikus az esküvő, nem csak összeiratkozás.

Keressetek egy csendes kis falut, ott kérjetek időpontot hétköznapra, két tanú, esetleg pár barát, akiket szívesen láttok. Utána egy jó vacsora egy étteremben, nászéjszaka egy szállodában. Vagy ebéd és utána integetve leléptek pár napra külföldre.

De ha előre tudod, hogy ennyire pocsék lesz, akkor mégis miért gondolkodsz el egyáltalán rajta? Én olyan rokonságnak, akiknek visszahúznak, és még le is meg vissza is húznak, nemhogy lagzit nem tartanék nekik, de még a kapcsolattartást is minimalizálnám.

Nekünk kb. 25 fős esküvőm lesz, és semmi szánalmasat nem találok benne. Össze tudnánk hozni minimális plusz erőfeszítéssel kb. 50 főt, de ha nagyon ráfeküdnénk, 100 főset is. De minek? Olyanokkal ünnepelni, akikkel egy évben egyszer SEM beszélünk? Olyanoknak fizetni a kaját, a magasabb árú helyszínbérlést, ennél speciálisabb ételeket, stb., akiknek a megvendégelésére úgy tudnánk csak gondolni, hogy reméljük, a nászajándékuk fedezi a költségeiket? Miattuk fizessünk ceremóniamestert, esküvőszervezőt? Miattuk stresszeljünk? Én ebből nem kérek.

Az esküvőnkön azok az emberek legyenek ott, akik nemcsak töltelékek, akiktől nem is akarok nászajándékot elfogadni, mert az ajándék, hogy ott vannak velünk.

Szóval, nyugodtan szelektált, kevés emberrel is lehet jól érezni magad, de ha annyira lennétek, akkor menjetek összeiratkozni a városházára, aztán menjetek valami egzotikus helyre ott tartani valami szertartást összekötve a nászúttal.