Normális ha 21 éves szingli lányként csak arra tudok gondolni, hogy lassan férjhez kéne mennem és gyereket szülni?

Egyáltalán nem kell emiatt paráznod :D

Szerintem a lényeg az hogy 30 alatt legyél amikor teherbe esel, mert igy kényelmes és amúgy is 21 évesen minek? Dolgozz, ismerkedj, szerezz tapasztalatot... ha 22-23 évesen gyereked lesz (megmindenki akinek lesz vagy van) Általában az egész fiatal felnőtt idejét fel áldozza a gyerekre és maj 40-50 évesen jut eszedbe, hogy basszus.... Szóval szerintme az idális az lenne, hogy 25-30 között jöjjön és csak akkor ha legalább 2éve együtt vagy valakivel mert azt már lehet "komoly, hosszabb" kapcsolatban nevezni. 1 év az szinte semmi arra , hogy megtudd milyen a másik igazából..

De persze ez az én véleményem...

Eszedbe ne jusson ilyen hamar férjhez menni, szülni... Korodbeli srácok amúgy se akarnak még nősülni - és milyen jól teszik - 30 alatt biztos nem.

Miért ne találnál párt? Van rá min. 10 éved. Ezek az évek soha nem jönnek vissza és nagyon fog hiányozni majd család mellől, hogy fiatalon nem használtad ki az idődet. Huszonévesen, mikor már felnőtt vagy, önálló, keresel is, azt csinálsz, amit akarsz. Életedben ELŐSZÖR és UTOLJÁRA. Ha szülsz, ennek vége.

Bulizz, barátnőzz, pasizz, utazz, érezd jól magad. A legszebb éveidet szeretnéd eldobni, mert türelmetlen vagy. Ne tedd.

Nem tudom megérteni ezt a felfogást.

Hihetetlenül önző dolgot egy még meg nem született gyermekkel szemben.

21 vagy. Szinte biztos, hogy normális anyagi háttered sincs. De te szülni szeretnél közben meg talán a gyerek kiadásait sem tudnád fedezni.

Nem lenne jobb előbb egy olyan környezet megteremtése amiben egy gyerek normálisan tudna nevelkedni ?

Minek még egy rabszolgát a világra hozni ? Év végére elérjük a 8 milliárdos létszamot.

Mikor lesz a mennyiség helyett végre a minőségen a hangsúly.

21 évesen élned kellene inkább egy kicsit.

Gyereket csinálni rá érsz később is.

Nem tudom, normális-e, de nem érdemes belepörgetned magad. Mindenki élete máshogy alakul, van, aki húszévesen hozzámegy a középiskolai szerelméhez, és huszonévesen nagycsaládos lesz, más meg harmincévesen találkozik a számára megfelelő partnerrel. Vagy egyedül él, és boldog, teljes az élete.

Én 21 évesen buliztam, ismerkedtem, pofára estem a nagy szerelmekkel, pizsamapartykat tartottam a barátnőimmel, és próbáltam túlélni az egyetemi vizsgákat, nyelveket tanultam, utaztam... Olyan kis éretlen lettem volna nemhogy egy gyerekhez, de egy házassághoz is.

Semmiről nem késtél le, hidd el.

21 évesen eszembe se jutott volna ezen bőgni, pedig éppen szingli voltam (egészen 23 éves koromig, amikor összejöttem a mostani párommal - 8 éve). Sőt, eszembe se jutott menyasszonyi ruhákat nézegetni. Egyetemre jártam, tanultam, a barátaimmal mentünk ide-oda bulizni, vagy utazni - akár a szüleimmel is - mellette elkezdtem gyakornokként dolgozni... valahogy időm se lett volna a férjhez menésre meg a gyerekszülésre gondolni.

Neked most kellene letenni az életed alapjait, tanulni, képezni magad, hogy jó munkát találj, megismerni önmagad stb. Valami nem tölti ki eléggé az életedet, ha csak az esküvő meg a szülés hoz lázba.

Ezt Te tudod, hogy neked mi a legeslegfontosabb az életedben.

Én is ugyanígy voltam a 20-as éveimben a régmúltban. Végig szorongtam, hogy nem felelek meg a "társadalmi elvárásoknak".

Aztán ezen túllendültem magamtól. Ki akartam bontakozni, "karriert" építeni a 30-as éveimben. Közben édesanyám drasztikusan lebetegedett.

13 év kőkemény betegápolás után elhunyt. Nem vártam volna, de a "vőlegény jelölt" 43 éves(!) koromban "kopogtatott az ajtómon". Nem tudtam, mit csináljak, hogyan reagáljak. Nem tudtam dönteni sehogy sem.

Ma már azt mondom: HA MINDENKÉPPEN el akarod kötelezni magad fiatalon, akkor járj egyházi közösségbe! (Mindenképpen házasságpártiak a történelmi egyházi intézmények.)

Talán a lakóhelyed környékén is van legalább egy. Ha mást nem is tapasztalsz meg, LELKI BÉKÉT/ELFOGADÁST/BEFOGADÁST mindenképpen!

Ne kelljen átélned a felesleges várakozást úgy, mint nekem! Sok sikert!