Most akkor figyelembe kell venni a vendégek étkezési szokásait, vagy sem?

Ha vendéget hívok, legyen az esküvő vagy egy vasárnapi ebéd, alap, hogy odafigyelek rá.

Azt a 99+ választ meg nem tartom kizártnak, hogy pár ember írta mindössze, aki mind betegesen erőszakolta az igazát.

Hurrá totál anonimitás, hogy még a százalék sem látszik már.

Szerintem olyan széles körben elterjedt életmód esetében, mint a vegetarianizmus, konkrét, előre tudható ételérzékenység, ill. szintén előre tudható vallási előírások esetén illik ezekhez passzintani a menüt... tehát a kérdésben felmerült esetben én úgy gondolom, hogy a párnak kellett volna gluténmentes fogás(oka)t biztosítani, ha ez tényleg érzékenység, és nem csak ilyen divatból követett étrend.

Viszont magát a kérdést nézve azért felmerül egy olyan kérdés, hogy hol van az a határ, ameddig elvárhatjuk az ifjú pártól az alkalmazkodást, mert mindenkinek kedvezni nem nagyon lehet, max. ha csillió forintod van rá... Kérdés az, hogy figyelembe kellene-e venni:

- Gyúrósjocit, aki csak natúr csirkét hajlandó enni rizzsel az edzésterve miatt

- a különc autista 9éves unokatesót, aki egy hete csak narancssárga színű ételt hajlandó megenni

- Pali bácsit, akinek az a meggyőződése, hogy vasárnap = rántotthús, mert az a hagyomány

- menyasszony barátnője Tüncsykét, akinek a 90 napos diétájában épp fehérjenap van aznap, vagy káposztaleves-diétán van

- a hippi világutazó hugit, aki jelenleg csak távol-keleti konyhát hajlandó enni

- sógorékat, akik épp pl. keto, dzsúsz- vagy paleo diétán vannak csak úgy, mert azt hallották meg olvasták a facebookon, hogy az az egészséges

- a nagybácsi új barátnőjét, akiről esküvő előtt 1 héttel derül ki, hogy pl. muszlim vallású, és nem ehet disznót, pedig a főfogás egy jó kis szaftos malacsült, és már meg is lett rendelve

- 100 fő vendégből azt az 1-et, aki 5 napja tiszta és nem akar alkoholt látni sem, mert akkor visszaesne

- azt a rokont, aki csak Red Bullt hajlandó inni, mert annyira függő

- azt a két négy-öt éves gyereket, aki csak dinóhusit hajlandó enni, és a szülei meg sem próbáltak velük más ételeket megkóstoltatni

- a nagyit, aki követeli, hogy legyen XY sütemény, mert azon a tájegységen, ahonnan ő származik, az hagyományos, de csak a helyi a jó...

- azt a rokont, aki konkrét tanúsítványt akar arról, hogy GMO-mentes-e a felszolgált hús vagy a zöldség...

Ja nem is beszélve ovis szülinapok, ahol biztos, hogy 5 gyerekből 2 (és sajnos nem túlzok) valamire érzékeny. Tehát mennyivel jófejebb mindenmentes tortát rendelni, minthogy valaki jön téged ünnepelni,

bulizni veled, aztán üljön ott éhesen, miközben mindenki eszik. Szóval ugyanez egy esküvőn is ma már annyira egyszerűen megoldható és nem kell valami különleges önfeláldozásként tekinteni rá.

"nem is beszélve ovis szülinapok"

Jaja, múltkor meghívták a kisebbik lányunkat babazsúrra, de gluténérzékeny a gyerek, meg az asszony is. A házigazda meg nem vállalta fel, hogy mentes kaját szerezzen, úgyhogy vettünk ajándékot, meg megvendégeltük magunkat a buliban. Nem hibáztatom őket, de azért "jól esett" :).

"a gluténmentes étel készítésének az az egyik feltétele, hogy még kb olyan helyiségben sem lehet készíteni, ahol előzőleg liszttel dolgoztak."

Mint egy cöliákiás nő férje és egy cöliákiás gyermek apja mondom: hivatalosan ez pontosan így van, ugyanakkor ez semmiféle megoldhatatlan rejtélyt nem állít a szervezők elé. Mi például meg szoktuk beszélni a hellyel, mire figyeljene, és ennyi kockázatot bevállalunk. Ha nem fér bele ez a kockázat, vagy a hely nem vállalja, akkor abban mindig meg lehet egyezni, hogy egy speciálisan mentes helyről rendelünk ételt.

"olyan gyűlölet zúdult szegényekre emiatt, hogy azóta sem tudom elfelejteni ezt a kérdést."

Igen, sajnos tudom, miről beszélsz. Az emberek be vannak triggerelve, tele vannak frusztrációval, és a legkisebb ingerre is beindul a gépezet. Engem egyszer azért támadtak esküvős témában oldalakon keresztül, mert azt írtam, hogy ha egy kisgyerek szaladgálása, vagy hangoskodása tönkre tudja tenni a "nagy napodat", akkor ott nem a gyerekben kell keresni a hibát. Ebből én lettem a tipikus rohadék, beszűkült szülő, aki azt hiszi, hogy a gyerekei ocsmánysága mindenkinek cuki, és simán tönkre is teszem mások esküvőjét.

Ettől az egy gondolattól bekerültem egy skatulyába, és bármit mondhattam, csak még rosszabb lett. Ha elmondtam, hogy dehogy hagyom őket randalírozni, akkor "persze, most meg már jönnek a kifogások" szintű válaszok jöttek. A végén már éppen csak verekedni nem akartak velem.