Az ismerősi, baráti körömben mára már nem egy olyan nő van, aki több éves kapcsolatban van, és szeretne házasságot, de a párja nem tesz semmit. Egyiküknél 1 éves gyerek is van, mégse! Másikuknál összeköltözni se hajlandó 8 év után... Miért van ez?

Mai világban sok férfi úgy gondolja ha nincs gyerek mi a fenének házasodjon, csak bonyolítja a dolgot. Amíg mindkét fél keresőképes addig nincs is igazán jelentössége a közös kasszának és így a másik félnek sem lehet követelése egy szakítás során.

Nem leszek népszerű, de nem véletlen alakult ki ez a helyzet, iszonyatosan sok válás van és nagyon sok sértett férfi aki nem fogja vissza magát amikor elmondja a történetét. A nőket is meg lehet persze érteni, akik fiatalon házasodnak és nem megfelelő partnert választanak(mondjuk ez őket is minősíti) azok addig akarnak új életet kezdeni amíg fiatalok és szépek, 50 felett már piszkosul nehéz. Minden második gyerek csonka családban nő fel, ez nagyban hozzájárul ahhoz hogy a trend biztosan nem fog javulni.

Itt szerintem fontos kérdés az, hogy konkrétan megbeszélték-e ezt az adott férfival rendesen már a kapcsolat elején is, hogy nekik mik a távlati céljaik, vagy úgy gondolták, "pasinak tudnia kéne / ez az élet rendje"... illetve ha elvileg tudta a pasi, akkor a nő, már elnézést a kifejezésért, miért volt annyira buta, hogy bevállalta papír nélkül a gyereket? Innentől kezdve már azt a benyomást nyújtja, hogy vele mindent meg lehet csinálni.

Nekem volt pl. olyan ismerősöm, akinek besikerült a gyerek, pozitív terhesteszt... úgy is meg tudták oldani az esküvőt, hogy akkor kezdtek el szervezni. Jó, ott sztem a férfi is akarta az esküvőt, de ilyenkor mindig lehet mondani, hogy bocs, én nem fogok élettársi kapcsolatba, papír nélkül gyereket szülni, tudtad az elején, hogy nekem a házasság fontos... választhatsz, hogy elveszel, vagy ha nem, akkor szakítunk és gyerek sem lesz.

Illetve gyerek nélkül... ha nem történik meg x éven belül (ugye kortól, életszakasztól függően változik az x által jelölt szám), akkor elbeszélgetni, hogy tudod, hogy neked a házasság fontos, nekem fontos, hogy hamar magasabb szintre lépjen a kapcsolatunk, ha x éven belül nem kérsz meg, én szakítok - és utána tényleg következetesen követni az ultimátumot, és nem popót csinálni a számból, hogy "de hát cejetem" meg "amúgy semmi baj nincs vele" (áááá, semmi, csak hülyének néz), meg "ki akarna engem xx évesen?" (elég sokan, ha nem vagy egy igénytelen 200 kilós retek vagy nincs egy neveletlen gyereked).

"25 vagyok, még várnék pár évet" - Én meg 31, és már szeretnék gyereket (2, max 4-et), el nem tudnám képzelni, hogy még pár évet várjak...

A házasságról meg csak annyit, hogy soha nem mennék bele - rengeteg negatív példát látok az ismeretségi körömben, hogy a korombeliek a nagy szerelem után összeházasodtak, és fél-1 év után gyakorlatilag katasztrófává vált az életük!

Tudod, amíg együtt vagytok, odafigyelsz a másikra, mert bármikor elmehet, ezért igyekszel ott tartani (ergó dolgoztok mindketten a kapcsolaton), aztán jön a házasság, ami egy bonyolult "szerződés" amit nehéz visszacsinálni, és jön is a probléma, volt osztálytársaimnál pl. A csaj elkezdett cigizni, erre a srác hogy akkor ennyit az egészséges életről, ő már nem jár el edzeni (kicsit meg is hízott). Másiknál a csaj felmondott a munkahelyén (mert covid van, senki sem dolgozik, ő miért dolgozzon), a srác meg nem hajlandó mindent fizetni, szóval a lustaságon/pénzen van a veszekedés... de úgyszintén a többieknél is, ha valami zavarja a másikat: "MAJD MEGSZOKJA, ÚGYSEM EZÉRT FOGUNK ELVÁLNI!"

Összegezve az ismerőseim közül konkrétan 7-en biztosan megcsalják a házastársukat, és csak azért vannak együtt, mert bonyolult lenne elválni...

31/F

Az utolsó, amit írt ahhoz még annyit tennék, hogy aki igazán szeretik egymást azoknál nem ilyen katasztrófa végkifejlet van.

De nem ezt akartam, hanem hogy még pénzkidobás is. És nem is kicsi.

Én elhiszem, hogy ez nagy élménynek mondható, na de ekkorának?!

Plusz én valami kis egyszerűt szeretnék, mármint nem házasságot hanem mondjuk egy gyűrűt vagy valami ilyesmit. Ilyen kis szimbolikus valamit. Remélem ebbe a párom is benne lenne(:

Szerintem a legtöbben ott buknak el, hogy maguk sem tudják, hogy mit szeretnének, és nem kommunikálnak.

Sajnos még ma is sokan úgy gondolják, hogy a házasságról való döntés egyedül a férfi dolga. Ha a nő kiérdemli, akkor a férfi hajlandó feleségül venni. Persze nem szólhat, hogy ezt szeretné, mert azzal elrontja a lánykérés meglepetését. Sok nő képes akár 5-10 évet is várni így egy kapcsolatban, hátha a férfinek eszébe jut a lánykérés.

Sokan nem gondolkodnak előre, csak a jelennel foglalkoznak. Az ismerkedés alatt, vagy egy néhány hetes kapcsolatban nem merik felhozni a házasság témát, nehogy elijesszék a másikat. Ezért megvárják, hogy a kapcsolat komoly legyen, és csak akkor beszélnek meg olyan meghatározó kérdéseket, mint a házassághoz és a gyerekvállaláshoz való hozzáállás, amikor már erősen kötődnek egymáshoz.

Ha már kialakult a kötődés, nehéz bevallani, ha az egyik fél nem akar házasságot, hiszen ezzel kockáztatná a kapcsolatot. Könnyebb hitegetni a másikat, és folyton azt a reményt kelteni, hogy egyszer majd megtörténik.

Annak, aki szeretne házasodni legalább ilyen nehéz elhagyni azt, akibe már beleszeretett azért, mert nem egyeznek a hosszútávú tervek. Sokkal könnyebb elhinni, hogy egyszer mégis meggondolja magát, hiszen már eltelt X év, elértek együtt és boldogan élnek, mint elölről kezdeni valakivel az első perctől, vagy egyedül maradni.

Szerintem nincs okod aggódni. Azzal, hogy tudod, hogy ezt szeretnéd és képes vagy róla beszélni a pároddal, már sokat teszel.