Miért van manapság ennyi ember, aki olyan esküvőre vágyik, mint egy béna születésnapi buli?

Bár a stílusodból ítélve mindenkit hülyének nézel, aki nem veled ért egyet, hátha mást érdekel a válasz.

Nekem ez volt az álom esküvőm. Egyszerű nyári ruhában, egy éttermi ebéd a családdal és két tálca sütemény. Nem volt rózsakapu, különterem, 6 rétegű szoknya, zene, stb., mert engem hidegen hagynak ezek a dolgok. Nem szerettem volna hónapokat tölteni a szervezéssel, és elkölteni egy vagyont. Pont így volt tökéletes, mert azokkal tölthettük ezt a napot, akikről tudom, hogy tényleg örülnek a boldogságunknak. Ráadásul a hozzád hasonló felszínes károgók sem rontották el a napunkat.

Én ennél is “bénább” esküvőre vágytam és meg is kaptam. Ott voltam én, a férjem, a két tanú és az ő párjaik. Abban a ruhában esküdtem amit szabómester apukám varrt nekem, egy egyszerű, A-vonalú ekrü ruha, amit még ezer más helyre is fel tudok majd venni. Megesküdtünk aztán gyalog átsétáltunk hatan a kedvenc éttermünkbe a belvárosban, mindenki azt fogyasztott amit akart, mi fizettünk mindent annak a négy vendégnek. Nem kellett valami előre tervezett gusztustalan és fantáziátlan menüsort végigenni, mócsingos pörköltökkel meg zsírban tocsogó sültekkel, hanem minőségi steak house kajákat ettünk, pezsgőztünk, whiskeystünk és remekül szórakoztunk a barátainkkal.

Semmilyen hupákolós, rongyrázós, giccses esküvőre nem cserélném el, mivel ilyen jellegű esküvőkre elmenni is utálok vendégként. Kínszenvedésnek élem meg a retardált vőfélyek minden egyes mondatát. Akkor meg minek szerveztem volna egy ilyet magamnak?

Te meg nem ilyenre vágysz, így mást szervezel, a te dolgod. De ha más elégedett a kisebb esküvővel, minek kell neked leugatni? Mindenki olyan esküvőt szervez magának, amilyet ő és a párja akar. Rettentő hülye picsa értékrended van.

Kb. mi is úgy gondoltuk, mint 33-as.

Ugyanígy voltunk mi is:) Egyszerűen egyikünk családja sem nagy, a rokonság még csak nem is összetartó nálunk, így finom, meghitt kis lagzi volt, elegáns étteremben, szűk család és pár barát, tizennyolcan voltunk összesen. A ruhám hosszú fehér volt fátyollal, mindenki elegáns, az autó szép volt, amit erre a napra béreltünk, mindenki csinos, az étel költemény.

Kérdező, lehet, hogy neked ez is (hogy a szavaiddal éljek) egy "kispórolt szar", de nem volt az, ha spórolós lett volna, nem lett volna benne meg ez a minőség és elegancia. Csak éppen azok voltak körülöttünk, akikkel ezt meg akartuk osztani.

(A nászút amúgy 2 milla volt, 12 ezer kilométerre, és nem éreztük meg különösebben, szóval...)

Ne írjatok neki értelmes választ, az ilyen legalja ember úgysem érti meg. Minden szavából süt az alpáriság meg az ostobaság. Ha valóban boldog menyasszony lenne, ahogy hazudja, akkor a saját esküvője szervezésével lenne elfoglalva, nem pörögne ennyit a témán.

Egyértelmű, hogy konkrét személy felé árad belőle a harag meg a gyűlölet.

Szerintem azoknak a többsége, akik az általad leírt lagzit tartják, nem azért tartják, mert az tetszik nekik, hanem mert arra futja, és nem akar hitelt felvenni. Nem a meghívottak számától függ elsősorban, hogy mennyire fog rúgni a számla a végén, hanem pont a sallangokon és az elegancián. Nyilván sokkal olcsóbb kibérelni egy iskola menzáját, mint kibérelni a luximaxi éttermet; sokkal olcsóbb a bonprixes meg H&M-es ruha még megvásárolva is, mint akár a Boglárka szalonból kölcsönzött ruha, és az tényleg az alja.

És van az a kategória is, akinek nem tetszik az elegáns stílus, hanem marad a művházas lagzinál. Olyat is ismerek, akik sötétkék nadrágkosztümben ment férjhez, mert annyira nem érdekelte a habos-babos ruha.