Huszonéves nő vagyok, velem egyidős barátnőm nemrég ment férjhez. Egy ideje már egyébként is egyre másabbak az életkörülményeink. Hogyan tudnám fenntartani a barátságot?

Hozzáteszem, hogy távol lakunk egymástól (mindig is így volt), kb. 7-8 éve vagyunk barátnők, először leveleztünk, azóta e-mailezünk főleg. Évente max. 2-szer ha találkozunk.

Mindketten szenvedtünk azzal, hogy rátaláljunk a megfelelő férfira, sajnos nekem nem sikerült még, barátnőm a főiskolán megismert valakit, akivel komolyra fordult. Azóta már férj és feleség, a fiú odaköltözött barátnőmékhez (együtt laknak a családdal). Legutolsó találkozásunkkor (akkor már ott lakott a fiú, csak még nem voltak házasok) a fiú egyfolytában hívogatta barátnőmet, nagyon féltékeny volt, ugyanis strandon voltunk. De semmi hátsó szándék nem volt, csak rohadt meleg volt, és úgy beszéltük meg, hogy az éves találkozónkat strandon töltjük.

Ekkor futólag szóba jött az is, mi lesz akkor, ha házasok lesznek, hogy fogunk találkozni. Barátnőm megjegyezte, talán úgy nem fog kiakadni a pasija, ha nekem is lesz majd valaki, és akkor majd találkozunk négyesben. Először azt hittem, hogy csak poénból mondta, de azóta belegondoltam, lehet, hogy mégsem. (Tudni kell a lányról, hogy kicsit régimódi gondolkodású.)

Idén nyáron is szeretnék találkozni vele, de írta levélben, hogy nagyon elfoglalt, mert felújítják a házat. Ezt megértem, hogy ez tényleg sok időt vehet igénybe, de valahol legbelül picit mégis rosszul esik. Főleg, hogy felajánlottam neki, hogy én utazom őhozzá, nekem még van diákigazolványom (egy ideje egyébként is én utaztam hozzá, régebben fele-fele arányban volt). De nem nagyon volt rá vevő. :(

Ő már férjhez ment, dolgozik, én még mindig tanulok (az átlagnál kicsit tovább húzom tanulmányaimat, 2. diploma, doktori), és komoly kapcsolat még a kanyarban sincs. Tényleg mások az életkörülményeink.

Én szeretnék továbbra is a barátnője maradni. Igyekszem megértő lenni vele, tudom, hogy nem szaladgálhat már úgy, mint én. De mi az a pont, amikor már úgy tűnik, hogy csak én teszek bele ebbe a barátságba? Mit javasoltok, hogy kezeljem a helyzetet?