Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Huszonéves nő vagyok, velem egyidős barátnőm nemrég ment férjhez. Egy ideje már egyébként is egyre másabbak az életkörülményeink. Hogyan tudnám fenntartani a barátságot?
Hozzáteszem, hogy távol lakunk egymástól (mindig is így volt), kb. 7-8 éve vagyunk barátnők, először leveleztünk, azóta e-mailezünk főleg. Évente max. 2-szer ha találkozunk.
Mindketten szenvedtünk azzal, hogy rátaláljunk a megfelelő férfira, sajnos nekem nem sikerült még, barátnőm a főiskolán megismert valakit, akivel komolyra fordult. Azóta már férj és feleség, a fiú odaköltözött barátnőmékhez (együtt laknak a családdal). Legutolsó találkozásunkkor (akkor már ott lakott a fiú, csak még nem voltak házasok) a fiú egyfolytában hívogatta barátnőmet, nagyon féltékeny volt, ugyanis strandon voltunk. De semmi hátsó szándék nem volt, csak rohadt meleg volt, és úgy beszéltük meg, hogy az éves találkozónkat strandon töltjük.
Ekkor futólag szóba jött az is, mi lesz akkor, ha házasok lesznek, hogy fogunk találkozni. Barátnőm megjegyezte, talán úgy nem fog kiakadni a pasija, ha nekem is lesz majd valaki, és akkor majd találkozunk négyesben. Először azt hittem, hogy csak poénból mondta, de azóta belegondoltam, lehet, hogy mégsem. (Tudni kell a lányról, hogy kicsit régimódi gondolkodású.)
Idén nyáron is szeretnék találkozni vele, de írta levélben, hogy nagyon elfoglalt, mert felújítják a házat. Ezt megértem, hogy ez tényleg sok időt vehet igénybe, de valahol legbelül picit mégis rosszul esik. Főleg, hogy felajánlottam neki, hogy én utazom őhozzá, nekem még van diákigazolványom (egy ideje egyébként is én utaztam hozzá, régebben fele-fele arányban volt). De nem nagyon volt rá vevő. :(
Ő már férjhez ment, dolgozik, én még mindig tanulok (az átlagnál kicsit tovább húzom tanulmányaimat, 2. diploma, doktori), és komoly kapcsolat még a kanyarban sincs. Tényleg mások az életkörülményeink.
Én szeretnék továbbra is a barátnője maradni. Igyekszem megértő lenni vele, tudom, hogy nem szaladgálhat már úgy, mint én. De mi az a pont, amikor már úgy tűnik, hogy csak én teszek bele ebbe a barátságba? Mit javasoltok, hogy kezeljem a helyzetet?
válasza: válasza:Érdekes, hogy ezt mondjátok. Én sem tudok szabadulni ettől a gondolattól, csak azért furcsa ez, mert a férje egy kicsit "papucs" (elmondása alapján), de lehet, hogy ez csak a látszat?
Mindenesetre nagyon fáj most ez, hogy teljesen ignorálta a kérdésem. :( Szerintetek folytassam még vele ezt a barátságot (már ha az még egyáltalán)? Nagyon kedves lánynak ismertem meg őt, de lehet, hogy be kéne látnom, hogy elválni látszanak az útjaink. :(
válasza: válasza:Sajnos sok barátság esik áldozatul ott, ahol egy házaspár, vagy egy együtt járó pár tévesen értelmezi az összetartozást. Ahol a birtoklási vágy nagyon erős és a párban élők nem tudják tolerálni, hogy a párjuk időnkét külön programot is csináljon, ott sajnos gyakori, hogy a barátok lemorzsolódnak.
Nem biztos, hogy a barátnőd férje direkt módon bekavar. Ilyen helyzetben már az is elég, hogy rosszallóan nézzen a felesége "külön útjaira", hogy érzelmileg zsarolja. Ha a férj számára már az is elfogadhatatlan, hogy a felesége kimenjen nélküle egy strandra, mert ott esetleg más férfi is ránéz, akkor sajnos ő egy igencsak birtokló típus. Ezért nem tűr meg a felesége körül az olyan barátot, aki egyedülálló, szabad, nem korlátozza senki és semmi. Nem tudja elviselni, hogy a felesége nélküle is jól érezze magát, de az is lehet, hogy a barátnőd az ilyen elvárásoknak "önként" aláveti magát, mert benne meg a megfelelési kényszer az erős.
Én is ilyesmit érzek. De vajon írogassak még neki leveleket? Vagy szakítsam meg vele a kapcsolatot? Nem szeretem az ilyen radikális lépéseket, de eléggé megbántva érzem magam. Főleg azért, mert mikor 1.5 éve utoljára találkoztunk, akkor is én utaztam a barátnőmékhez, és ő akkor szívességet kért tőlem, hogy vegyek meg neki valamit, amit csak Pesten lehet kapni (természetesen ki is fizette utólag rögtön). Én szívesen segítek, nem volt fáradság, de kezd olyan érzésem lenni, hogy akkor is csak azért akart találkozni, hogy megússza a postaköltséget (még említette is utólag, hogy az milyen drága).
Én jobb szeretem ezeket a dolgokat szemtől szembe, őszintén elmondani, de egyre jobban távolodunk, és hogy találkozni mikor találkozunk, hát az is kérdéses. Ha még fogunk egyáltalán. Szóval erre nincs lehetőség.
No, ha valaki látogatja még ezt a kérdést, írhatna választ a mostani fejleményekre!
Azóta is levelezgetünk egymással. Most a barátnőmék gyereket szeretnének, és a barátnőm mindig erről ír a leveleiben (ezt megértem, hiszen most neki ez a legfőbb problémája). Inkább csak az előadásmód zavar. Mint írtam, velem egyidős, picit fiatalabb is, és mindig úgy fogalmaz, hogy ő már hogy kicsúszott az időből, nem akar 100 évesen szülni, és bezzeg a nála fiatalabbak már egy csomóan túl vannak a szülésen.
Én megértem, hogy most rá van görcsölve erre a témára, de kicsit zavar az, hogy így fogalmaz, hogy nem akar öregen szülni. Nekem komoly kapcsolat kanyarban sincs, nemhogy a szülés, és akkor én mit szóljak? Pedig én is szeretnék társat, családot. Nem veszi észre, hogy ezzel másokat megbánt? Mert engem ez rosszul érint.
Nem az a bajom, hogy ő a gyerekvállalásról ír, ez önmagában nem zavar, hiszen más élethelyzetben vagyunk. Inkább csak az előadásmódja bántó, hogy pont nekem panaszkodik, hogy ő nem akar "öregen" szülni, mikor én valószínűleg 30-on alul nem fogok szülni, talán még férjhez menni sem. És nem azért, mert nem akarok, hanem mert nincs kihez.
Vagy én vagyok a túlérzékeny? Kinek mi a véleménye erről?
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!