Kinek a dolga az esküvőszervezés?

De jó nektek hogy te is beleszólhatsz a sajat esküvődbe:)))Na jó félig vicc volt. De mi falusiak vagyunk. A keretet a két örömszülő adja meg sőt a vének tanácsa is beleszól~özvegy nagyik. A vőlegény valamiért jobban befolyásolható,az anyukája véleményét képviseli. Sokan feljajdultok de rossz,elvileg mi majd a mi gyerekünkét koordinálnánk. Szóval nálunk jobb ha a menyasszonyt csak az anyukája szabtatja meg az apja (apai nagymama magyar hangja)...a vőlegény(anyukája nagyija szócsöve nem).

Bár itt még az örömszülők fizetik a lagzit. Vagyis a papot anyakönyveztetőt a keresztapa aki kötelezően tanú,majd tartja vajlingot a menyecske táncnál.

Sok pár bukott bele a lagzis készülődésbe ,idegileg...stresszes veszekedős dolog.

Válasz: úgy volna jó ketten,de sok kislány játszik menyasszonyosat kiskorában....kisfiúk max muszájból. Lányok konkrét tervekkel jönnek,pasikat ritkán érdekli. Nő hercegnő lenne a ruhájában,pasi viszket az öltönyben...kb

Nekem sokat segített a férjem, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy kézen fogva jártunk tortakostolásokra, hanem hogy bizonyos feladatokat egyszerűen magáravállalt. Nyilván a fontos dolgokkal kapcsolatban (helyszín, menü) közösen intézkedtünk, de a maradékot - némi előzetes egyeztetés után - egyszeűen szétosztottuk. Ő tartotta a kapcsolatot az anyakönyvvezetővel, ő szerezte a be a faültetéshez (nekünk ez volt homokszórás/gyertyagyújtás helyett) szükséges "hozzávalókat", illetve ő szerezte be a zenét (nem volt zenekar/DJ). Mindeközben én foglalkoztam a dekorossal, köszönőajándékok, szülőköszöntők, stb. Azért írom ezt le ilyen részletesen, hogy lásd, honnan jön ez a sztereotípia: a látványosabb dolgokkal én foglalkoztam, ezért külső szemlélőnek tűnhetett úgy, mintha én szerveztem volna az egészet.

Én azt gondolom, hogy a párok nagy részénél ez van. A férfiak általában azzal foglalkoznak, ami nekik fontos és az amúgy sokszor nem hátrány. Én külön örültem, mikor mondta, hogy a dekor legyon olyan, amilyennek én szeretném, abba ő nem szól bele.

Ami a rokonokat, barátokat illeti, szerintem önzőség elvárni tőlük, hogy segítsenek. Ez a mi esküvőnk, nekik ez nem fontos, megoldjuk magunknak, ők a vendégek. És én sokszor pont azt látom, hogy inkább a barátnők/koszorúslányok segítenek, mint a rokonok.

A végéről meg annyit, hogy én most a saját esküvőm szervezése kapcsán nagyon sok esküvős helyen jártam, és a menyasszonyi ruhaboltokat leszámítva sehol sem láttam, hogy a menyasszony egyedül jött volna, vőlegény nélkül.

Nálunk úgy kezdődött a szervezés, hogy a páromat fel kellett világosítanom ez mennyi idő és mennyi szervezés. Megdöbbent, fogalma sem volt. Mivel fogalma sem volt, továbbra is elfelejt fontos dolgokat, így inkább én tartom nőként kézben a vezérfonalat.

Minden szolgáltatói találkozóra, helyszínbejárásra, tortakóstolásra együtt mentünk, kettesben. Őt a részletek nem érdeklik (milyen virágok legyenek a csokromban, milyen papírra nyomtassuk az ültetőkártyát, milyen dekor legyen a szertartásnál az asztalon, stb. ), de a szolgáltatókról őszintén elmondta a véleményét mindig, a gyűrűben én kettő között vacilláltam, ő hozta meg a döntést, a tortaválasztásnál is határozott elképzelése volt (ízre és formára, a díszítést rámbízta). A menü és itallap összeállítást is abszolút együtt csináltuk.

Mi próbáltuk ezt lazán kezelni, nem elveszni a részletekben, az apróságokat a szolgáltatók fantáziájára bíztuk. Nekünk a vacsora után már egy laza, kötetlen buli volt a célunk, nem a tipikus lagzi program. Ez ígyis sikerült és nem bántuk meg. Én nem akartam nagy esküvőt, inkább csak bulizni egyet, ezzel sikerült tompítani az érzést, hogy tulajdonképpen mindenki miattunk van ott. Menyecsketánc is csak azért volt, mert szerettem volna, ha mindenkivel táncolunk, aki eljött.

Az utolsó nagyon jól leírta!

Nem szabad elveszni a részletekben, és a férfi orra elé kell tolni, hogy mi mindent kell elintézni. Általában meglepődnek :)

Én papíron vezettem a dolgokat, mit kell még elintézni, és elosztottuk, ki mit intéz el, vagy kit hív fel, de mindenhova együtt mentünk.