Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért baj, hogy fáj a szép esküvő hiánya?
Csak bementünk meg kijöttünk. Ennek 10éve.
Két tanu és semmi több. Először a ház, utána az első picur... Mindig volt valami fontosabb. Persze így volt értelmes, mert minek pénzt kiadni, ha 5perc és ingyen van.
De valahol fáj, rossz érzés. Képek se készültek, mert miről is, semmi se volt, csak a jogi része, ügyintéztünk pusztán.
Konkrétan megreggeliztünk utána, meg filmet néztünk hármasban, ami idilli persze. De olyan hiányérzetem van azóta is.
Most is itt egy meghívó, újabb esküvőre mehetünk, ilyenkor nagyon rossz érzés fog el, bőghetnékem van tőle. Pláne amikor a gyerekeink kérdezik, hogy és ti is ilyen szépek voltatok, van képetek muti...
Ki mondta, hogy baj? Semmi baj nincs ezzel.
Ha most vagytok 10 éve házasok, akkor pont kerek szám, újítsátok meg az eskütöket. Tartotok a családnak, a barátoknak egy lagzit, szép ruhával, fényképekkel.
Köszönöm kedvesek vagytok, de...
Nem tudom, nekem ez az eskü megújítás valahogy távol esik mindentől, azt az esküt egyszer mondjuk el a társunknak, valahol ez egy bizonygatjuk, hogy á itt minden rendben érzés. Esküvője egyszer van az embernek... Kerek 10, és akkor most csináljunk egy mű esküvőt, meg legyek "menyasszony" ennyi idő után, erre lehetne az idilli családi közös pihenés wellnes, nem egy lakodalom.
A racionális döntés, és az érzelmek háttérbe helyezése közel sincs az elfogadáshoz.
Racionális döntés, hogy hamár a picur előbb jön, mint esküdnénk, akkor legyen minden a terhesség és a picur érkezésére fordítva, akár az orvos a szükséges holmik a gyerekszoba etc, és nem a nagy napra költeni, egyik esemény sem volt/lett volna milliós tétel, de nyugodtabb volt a terhesség, hogy tudtam jó kezekben van az életünk...
Attól még fájhatott, hogy ez kimarad az életemből, hogy sem családom sem a férjemé senki nem volt velünk... Több érzelem van egy személyi készítésében, mint ami "jutott" nekünk, nagyjából az utolsó pillanatban kapott szabadnapot a férjem, azért kértünk kora reggeli időpontott, mert nem volt biztos, hogy egyáltalán itthon tud lenni aznap...
Nem nem lennének mások, és örülök, hogy vannak, nem a gyerekek léte volt a kérdésem....
Azért baj, mert értelmetlen ezen sírni. Meg újítani nem akarod, elválni és újra megesküdni sem. Az életed boldog, a gyerekeid meg a férjed boldogok, te meg ezen forgatod magad. Ennek nincs megoldása, elmúlt, meg sem bántad igazán...
Azért baj, mert szivatod magad ezzel a gondolattal. Pedig senki se látja jobban nálad, hogy semmi nem múlott a nagy esküvőn.
Kérdező, a nagyszüleimnek nem rég volt az 50. házassági évfordulója. Rendeztünk nekik egy kis "esküvőt". Nem volt nagy felhajtás, 500 fős vendégség, vőfély meg ilyen marhaságok. Kb 40en voltunk, a család meg a közeli barátok. Egy kis vidéki kastély kertjében tartottuk. Délután mentünk, volt egy kis ünnepség, aki akart szólt pár szót, a nagyszüleim is beszéltek és újra "megesküdtek" egymásnak. Utána volt vacsora meg zene. Nagyon szép volt.
Simán ti is elmondhatjátok a családnak, hogy mivel anno nem volt lehetőségetek megosztani velük az örömötöket, most szeretnétek őket is meginvitálni a közös ünneplésre.
Nem baj, csak baromság. A TE döntésed volt, senki sem felelős érte. Mivel két ember kell a házasságkötéshez, nem a férjed határozott így, hanem TI határoztatok. Minek mentél bele? Ki mondta, hogy töltesd meg "picurral" a hasad, hogy kapkodni keljen az esküvővel? Vagy anélkül nem vett volna el, mi? :)
Utólag már hiába hisztizel, ott és akkor kellett volna tenned érte. Így jártál.
Kérdező, mi is két tanúval esküdtünk 1996-ban. Nálunk egyszerűen az volt az oka, hogy nem tudtunk volna egyikünk családjából sem összeszedni kb. 5 embert sem, aki velünk örült volna. Én 5 hónapos terhes voltam (alig látszott), egy szép krémszínű ruha volt rajtam, férjemen öltöny, hivatali időben hétköznap délután mentünk be a polgármesteri hivatalba. Nálunk azért voltak szép szavak, tartott egy kis beszédet az anyakönyvvezető (fura is volt így, négyesben meghallgatni).
Elárulom, hogy a mai napig nem izgat, hogy így volt. A házasságunk egy szövetség, a lányom már egy 23 éves, aranyos fiatal-felnőtt nő. Férjemtől nem tudnék olyat kérni, amit meg ne tenne értem, és fordítva is így van. Bennem soha nem volt fájdalom érzés a rendes esküvő és a fehér ruha hiánya miatt.
Örülj annak, amid van, szerető férjed, szép családod. Ezt a kérdést engedd el, ha már így döntöttetek valamikor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!