Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem akar a barátom esküvőt?
"Miért nem akar a barátom esküvőt?"
Azért, mert kényelmes neki, hogy 0 kötelezettséggel (ergo bármikor léphet, ha nem tetszik valami) megkap mindent (kaja, tiszta ruha, ingyen szex).
Hány évesek vagytok?
Ne haragudj kérdező,de én annyira badarságnak tartom az ilyen kérdéseket.jó a kapcsolatotok?Jól meg vagytok eggyütt?Ha igen,akkor ne ezen rágódj,hanem élvezd az életet,élvezd hogy van egy szerető társad.Ha pedig nem túl jó a kapcsolatotok,elég zötyögős,akkor meg te is ki tudod találni a választ.
Én a páromtól hét év után kaptam eljegyzési gyűrűt,két év múlva kérte meg a kezem,de mivel a kapcsolatunk az nagyon jó,ezért soha fel sem merült bennem korábban,hogy miért nem vesz el feleségül.Már régóta eggyütt élünk,eggyütt építgetjük a közös életünket.Nem rontottam el az idillt holmi -miért nem vesz már el feleségül-agodalmaskodással.
Tényleg az a baj, hogy eleinte nem volt házasság ellenes, most meg mégsem akar még esküvőt veled, lehet át kéne gondolni a kapcsolatotokat.
"minek kell az a papír?lehet így is gyereketek" --> ez a baj a mai világgal, házasság nélkül gyerek... hihetetlen mennyien így gondolják sajnos...
Szia! Hány évesek vagytok és mióta vagytok együtt? Mert ha esetleg még csak 1-2 éve éltek együtt, akkor egyáltalán nem durva ha hárít. Még öt év együttélés után is nyugodtan időben lenne a házasságkötés, szerintem.
De tudod, az a helyzet, hogy jobb ha nem itt kérdezed, hogy mi lehet a baj... :( Mert más nem adhat tanácsot! Tőle kell megkérdezned, hogy mi újság. De... hogy szeret-e, illetve hogy el akarna-e venni egy picit később azt neked érezned kell! Biztos hogy magadban tudod a választ. Hisz te élsz vele.
Mi 5 év után házasodtunk össze, de az első perctől tudtuk hogy a másik az igazi. Aztán volt egy rövid szakítás 3 év után. Aztán újrakezdtük, másfél év után kérte meg a kezem. Kicsit bennem is volt egy nyafogás a lánykérés előtt egy félévvel. Nem is tetszett neki. Pedig mindig is engem akart. A "mikor kéred meg a kezem" kezdető nyafogásomat ettől független nem bírta. Aztán egy szép napon kaptam egy gyűrűt... stbstbstb.
Okosan!!!! Drukkolok neked!
Ha nem akar elvenni és ez neked fontos lenne, akkor keress másikat. Lehet, hogy vannak olyanok akik házasság nélkül is jól megvannak, de ott mindketten így akarják, egy hajóban eveznek. Ti viszont nem! ... Ha ő nem így gondolja... :(
Baromira idegesítők ezek a "minek az a papír, úgyis jól meg vagytok nélküle" válaszok. Áruljátok már el nekem, hogy miért gondoljátok, hogy egy tartós együttélés mi a fenében különbözik a házasságtól? Tényleg nem sok mindenben különbözik ez a kettő, csak nem feltétlenül csupán abban, amiben ti gondoljátok.
Mert mindkettőben ott rejlik a "és ha szétmegyünk" kérdés... és azok akik papír nélkül élnek éppúgy szembe fognak nézni az alábbi kérdésekkel:
1) az együttélés ideje alatt szerzett közös vagyon (autó, lakás, dvd lejátszó, bútor, stb.) kié? Ha az egyike lecsap rá, akkor mit enged át a közös dolgok közül a másiknak?
2) ha van közös gyerek... kinél fog élni? ki tartja el? a másik mikor, mennyi ideig, hol stb. fogja látogatni? besegít az eltartásába?
És miért hiszi azt mindenki, hogy amikor két együttélős ember szétmegy, akkor ők nem utálják meg egymást és mindezen kérdéseket hatékonyan és fájdalommentesen tudják intézni? Ha meg nem... akkor mennyire fog majd hiányozni az a papír (bezony ám)! Kivéve, hogyha MINDEN komolyan döntést jogi szempontból elfogadható dokumentumokba foglaltok!
Jah és mi van azokkal az együttélős párokkal, akik még hitelt is vesznek fel közösen? Képzelem azokat a "házasságnál sokkal jobb, barátságosabb, békésebb, hatékonyabb egyeztetéseket", amik arról folynak, hogy ki fogja élete végéig fizetni a közös hitelt, vagy az eladott tulajdonból ki mennyit kap vissza... és aztán azt a békés és elégedett elválást.
Az együttélés ezekben a dolgokban SEM különbözik a házasságtól, csak utóbbi esetben van egy kidolgozott eljárásrend a (mindkét kapcsolattípusban meglévő) konfliktusok kezelésére. Baromira dühítőek a szenteskedő, "á én olyan iszonyatjófej nő vagyok, hogy felcsinálhatsz, kiszolgállak, pénzt adok a kapcsolatba, aztán ha szétválunk, akkor barátságos leszek, nem viszek el semmit tőled, nem fogok kiborulni, nem fogok tőled pénzt követelni, megtarthatsz mindent" nők és a férfiak, akik ezt várják el (5 év után az ÁLLÍTÓLAG NAGY Ő-től) :((((
Hát először is, köszi a válaszokat!
Anyám és apám már nagyon régóta együtt vannak és nem házasok, nekik így jó. Ők így érzik jól magukat, viszont én szeretnék feleség lenni, aki az ő kis férjecskéjével él stb... Lehet, hogy hülyén vagy nyálasan hangzik, de én szeretném, vágyok rá. Különösen ez az oka. Én ilyen vagyok. Megértem azokat is akik "minek az a papír" féleképpen gondolkodnak, de én nem ilyen vagyok ennyi. :) Amúgy a párom 26 én 18 vagyok... (Tudom, jöhet a "jajj te még fiatal vagy" szöveg, meg, hogy "keress korban hozzádillőt". De az a helyzet, hogy nem érdekel minket a kor és így szeretjük egymást. Szóval tudom van még bőven időm arra, hogy elkötelezzem magam, de én benne megfelelő társra találtam. Volt ezelőtt egy két éves kapcsolatom és előtte egy 1 éves. Velük nem éreztem ilyet, mint a mostani párommal, velük nem is akartam összeházasodni. :D Benne megtaláltam az igazit. :) Amúgy a tanácsok alapján leültem vele beszélni és azt mondta, hogy gyereket akkor szeretne, amikor már teljes anyagi biztonságot tudunk a számára nyújtani és belátom, hogy természetesen igaza van. A házasságra azt mondta, hogy nemsokára. Meglepi megkérés... :D:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!