Mit tegyek, ha nem akarok hozzá menni?

Sziasztok, a kérdés kissé bonyolult, és hosszú.

A párommal már régóta együtt vagyunk, és van egy kisbabánk is, de nem vagyunk házasok. Igazából én az egész terhességem alatt és sokáig utána is végig vártam, hogy megkérje a kezem. Volt mikor meg is kérdeztem- de csak ritkán, hogy ugye azért el fog majd venni, ugye nem úgy van vele, hogy van már egy gyerekünk, minek házasodni... ilyenkor kifogások jöttek: most nincs pénz / most nincs idő ezzel foglalkozni / de ő úgy akarja megkérni a kezem hogy utána nem sokkal házasodjunk is és most ez nem alkalmas / türelem rózsát terem, stbstb. Egy ideig nem is beszélt erről egyikünk se, de tavaly barátok szóba hozták a dolgot, és végül össze vesztünk a párommal mert én elmondtam, hogy mióta terhes voltam erre vártam, minden jeles napon gyűrűt reméltem ajándékként, erre ő megint a szokásos kifogással jött. Akkor ott elmondtam neki, hogy jó, többet nem fogok várni, nem akarok mindig "csalódni" ünnepnapokon, nem akarok mindig irigykedni azokra az ismerősökre akik házasodnak, ha már az sem elég hogy gyereket szültem neki, akkor nem kell házasodni, sokan leélik egymás mellett az életüket enélkül a papír nélkül is, legalább megspóroljuk az árát és az időt és a procedúrát amit erre kellene töltenünk. Így zártuk le a beszélgetést, és úgy is csináltam mintha nem lenne ezzel semmi gondom, de belül megpusztultam annyira fájt, mire szépen lassan tényleg elfogadtam, hogy sose leszek menyasszony/feleség.

A napokban a családja viszont célozgatni kezdett arra, hogy a párom mostanában meg akarja kérni a kezem, és legnagyobb megdöbbenésemre bepánikoltam! Hányni tudnék a gondolattól, hogy azután a beszélgetés után megkérje a kezem, hogy oltár elé kéne állnom menyasszonyi ruhában, és a lagzikat egyébként se szeretem. Ma már én vagyok úgy vele, hogy nekem így jó, szeretjük egymást, van egy csodás babánk, minek ennél több? Egyszer már meg is jegyeztem egy eljegyzési bulin hogy én így vagyok boldog, megértem akinek fontos, de nekem ez nem kell, ha mi tenni akarunk még egy lépést az inkább még egy baba legyen. (Ő is hallotta ezt.) Mit tegyek? Álljak elé és mondjam meg, hogy "Figyi, ne kérd meg a kezem mert nem akarom!"? Rettegek, hogy egyszer csak beállít egy gyűrűvel, nem tudnék igent mondani, pedig tényleg nagyon szeretem, nem akarom emiatt elveszíteni! (Köszönöm ha elolvastad és normálisan válaszolsz.)