Mit mondjak a barátnőmnek, ha felhív, hogy eljegyezték?

Gratulálj és kész.

Amúgy meg, ha van egy kis esze, akkor nem traktál ezzel. Én se ecsetelném a barátnőmnek, hogy eljegyeztek, pláne, ha tudom, hogy most szakított. Ha rákérdez, akkor mondanám, de amúgy majd az esküvőre hívnám meg.

12-es, teljesen jó lenne a válaszod és hasznos is, ha az első mondatot nem írtad volna.

Mert egy barátnőt pl. érdekel, hogy hogy érzi magát a barátnője, bármilyen fura is.

Egy másik fórumon is belebotlottam már a hozzászólásaidba, ott is bicskanyitogatóan bunkó a stílusod.

Kérdező, én szinte teljesen ugyanígy voltam, ahogyan Te, úgy értve, hogy nekem véget ért egy kapcsolatom, a legjobb barátnőmet pedig eljegyezték.

Furán jött ki az, hogy meghívott egy vacsira a barátnőm a kedvenc helyünkre, ahol csajos vacsizást szoktunk tartani, tényleg nagyon jó barátnők vagyunk. És hát nem mondta, és én vettem észre rajta a gyűrűt. Tényleg, szívből, igazán megörültem neki, gratuláltam, kérdeztem, hogy miért nem ezzel kezdte. Azt mondta, hogy nem akartam azért, ami nálam történt.

A lényeg, hogy igazán örültem a boldogságának. Ő pedig bíztatott, hogy milyen rendes barátnő vagyok.

Aztán találkoztam valakivel, és 1,5 év múlva én is jegyben jártam:) Azóta is a férjem.

#13 Szerintem meg a kérdés bicskanyitogató. Fel nem merülne bennem ilyesmi, hogy a bánatom miatt másnak az örömére nem tudok úgy reagálni, ahogy elvárható. Sajnos a kérdező így is úgy is szarul fogja érezni magát, ezen semmi nem fog segíteni, csak az idő. Maga a kérdés álságos.

Az első mondatnak meg elég fontos szerepe van. Nem a hangulattól kell függenie annak, hogy hogy viszonyulok egy barátomhoz. Az egész kérdésben ott bujkál egy kis irigység, vagy nem is tudom jól megfogalmazni mi, de ilyen éretlen kisgyerekes hozzáállás. "nem fogok őszintén örülni neki" Szerintem ez egy elég erős mondat. Nem attól lesz valami bunkó, hogy szenvedéllyel fogalmazzák meg, finomkodva és önsajnálatba csomagolva is lehet illetlen az ember.

Pontosan ezt érzem a kérdésben én is, utolsó!

Még kanyarban sincs a barátnőnél az eljegyzés, az sem biztos, hogy lesz egyáltalán eljegyzés, de a kérdező már most szrul érzi magát a lehetőség miatt! Érdekes felfogás!

Szerintem függetlenítsd el egy kicsit jobban magatokat egymástól. Oké, hogy nem hiszel az igaz szerelemben, de ezt ne vetítsd ki rá. Igaz szerelem akár tetszik, akár nem, létezik, és más még akkor is megtalálhatja, ha te (vagy én, vagy akárki) egész életében nem találja. Örülj a barátnődnek, annak, hogy őt eljegyzik, egyáltalán nincs köze hozzád, és a te életedhez, ez az ő életszakaszának a nagy eseménye. Attól még, hogy te éppen hullámvölgyben vagy, neki ez élete egyik legmeghatározóbb eseménye lesz. Lesz majd ilyen neked is, ne aggódj, csak nem most.

Én is éltem át olyat, hogy a legjobb barátnőmnek gondolt személy a képembe vágta, hogy ő nem kíváncsi a boldogságomra (pedig egyáltalán nem dörgöltem semmit az orra alá, valójában az történt, hogy azt fejtette ki, hogy egy az egyben rám nem kíváncsi, mert én boldog vagyok, ő meg nem), és nagyon nem esett jól.

Szerintem is az lenne a legjobb megoldás, ha mégiscsak igyekeznél mellette állni a boldogságában, de emellett azt sem titkolnád el, hogy neked most nem olyan jó, és arról is beszélgetnétek. Kölcsönösen barátnői vagytok egymásnak, jóban-rosszban. Akkor is, ha ez nem egyszerre áll fenn, hanem felváltva.

Hogyha erre mégsem vevő, és nem áll melletted a rosszban, akkor meg nem kell különösebben törnöd magad, de akkor is illedelmesen gratulálj legalább, és hallgasd meg.