A lányok miért a gazdag pasikra hajtanak? Sok esetben a kinézet a korkülönbség sem számít.

ma 11:59-nek (az első 11:52-es vagyok)

Én értem, hogy szereted, meg nagy dilemma, de nem gondolod, hogy csak álltatjátok egymást? Persze aranyos, kedves meg minden, de boldog vagy? Mert az írásodból egy cseppnyi jogos keserűséget érzek ki.

Valahogy nem lehetne beszélni vele, hogy akkor írjuk össze, mire költünk egy hónapban (de a kólától a chips-ig mindent), mennyi a költőpénzünk, mennyi a fix kiadásunk.

S lehet, hogy át lehetne csoportosítani a dolgokat.

Azért, ha egy átlagos, vagy kicsit jobb fizetése van, akkor kellene, hogy egy évben legalább egy nyaralás beleférjen (még ha csak a saját részét fizeti is).

A tesómmal beszélgettünk a múltkor ilyenekről, hogy az sokszor zsugoriak vagyunk magunkkal szemben(pl:nem veszünk ruhát magunknak), mert épp nincs rá, de nem szabadna semmit sem megtagadni, hiszen egyszer élünk.

Ugyanakkor pl: én sokszor azért fékezem magam, mert nem akarok sok fölösleges dolgot összevásárolni, inkább annak összegét bedobom egy köcsögbe és gyűlik szépen. Hogy mit veszek majd belőle, még nem tudom, de sosem rossz, ha az embernek van egy kis megtakarítása. Mindig jól jöhet. És rendszerint mindig van valami, ami tönkre megy és elő kell venni a tartalékot.

Valahogy motiválni kellene a párodat, hogy ne elégedjen meg azzal, ami van. Biztos vannak vágyai, amit el akar érni, vagy a szakmájában fejlődni.

Nekem altalaban csoro pasijaim voltak es nem volt kapcsolatra jo hatassal,h azon kellett aggodnom,h mit nem tud ebben a honapban kifizetni. Nem voltak nagy igenyeim, de lattam,h a barataim jartak ide-oda fiatalon, nyaralni, buliba, kirandulni,... es is megtehettem volna, de az akkori barataim nem tudtak volna a sajat reszuket kifizetni. Tolem meg nem fogadtak el.

Szoval igen, szamit az egzisztencia, a biztos jovo kep es az anyagiak. Nem kell tobb millionak lenni a bankszamlan, de en speciel nem akarok nyomorogni es ha en megteszek minden tolem telhetot,h jussak valamire, akkor nem fogok `leallni` egy nincstelen passzziv emberrel. Mar 18 eves korom ota a nalam 5 evvel idosebbek vonzottak, de nem anyagiak miatt, hanem az erettebb gondolkodasuk miatt.

Igen ez a munka is érdekes kérdés. Aránylag biztos állása van, de hát mi az manapság? Ráakartam beszélni, hogy csináljon egy főiskolát vagy egyetemet, mert lenne, ami érdekli, először fellelkesült, aztán mikor eljött a jelentkezések ideje, meggondolta magát, hogy "neki most más tervei vannak", meg minek. Igaz, hogy lenne egy rakás államilag finanszírozott képzés, amit elkezdhetne, és esze is lenne hozzá, de nem. Megkérdeztem, mi lesz, ha nem lesz ez a munkája, akkor hova megy, mert a saját szakmájában nincs semmi gyakorlata (köszönhető a szüleinek, akik annyira tudták mi a jó neki, ami azért 30évesen elég nagy hátrány szerintem) és hát nem tudja.

De hát ilyen szegénynek az egész famíliája, egyrészt óvatosan húzkodják le pici összegekkel a gyerekeket, meg szegény vagy fiam dédnagyanyádnak is jó volt így, neked is jó lesz, ez van beleverve a fejükbe kiskoruk óta.

Pedig olyan szépen indult az egész, de kezdek belefáradni. És az is benne van, hogy sajnálom őt.

És tényleg igaz, hogy hasonló a hasonlóval, mert nekem az egész furcsa volt, ahogy ő(k) állnak az anyagiakhoz. Nálunk mindig az volt, hogy anyámék nyomtak, hogy legyen neked még jobb mint nekünk, évek óta ketyegnek a lakáskasszáim, sajátom is van már rég, de a szüleim is nyitottak nekem még ezer éve, sőt még nagyanyám is az összes unokájának bár egy iciripiciri összeggel, de akkor is. Náluk meg, "jó ez neked fiam, nekünk is jó 40 éve."

És lehet, hogy álltatom magam, hogy változtatok rajta, mert sokszor úgy vagyok vele, hogy olyan, mintha csak ráerőltetném a törekvést, de neki ez nem is jó. Múltkor arra gondoltam, ha nem lennék neki, minden visszaállna 1000%osan a jó ez nekem, szegény vagyok kerékvágásba, mert neki tényleg jó...

Utolsó, ne haragudj, de rajtad 1000% látszik, hogy nem szereted a párod. Különben nem írnál róla ilyen lekezelő stílusban. Menj, hagyd szegény srácot, hátha talál egy olyat, aki önmagáért szereti őt. Te meg keress egy pénzest, aki vesz neked lakást, visz nyaralni, stb, aztán lehet menőzni vele a barátnők előtt. Nem értem, hogy mi a probléma? Hogy olyat nem találsz, egyedülállónak meg ciki lenni? :D

Amúgy a kérdést feltevő srácnak nagyrészt igaza van. Nehéz olyan nőt találni, aki nem ilyen, bár nem lehetetlen. Aztán lehet, hogy őt meg pont az általánosításod miatt lököd majd el magadtól...

29/n

Miért baj az, ha az ember élni akar, vannak céljai, tervei? Szerintem a 11:52-es válaszoló szereti a párját, pont ezért szeretne rajta segíteni. Persze a helyzet nem egyszerű, mert a fiú nem akar változtatni, na de aki nem ahhoz szokott, annak ez furcsa.

Például nekem nagyon furcsa a szülők részéről az a hozzáállás, hogy "jó így neked mert nekünk is jó". Az én szüleim nem mondták annak idején, hogy tanulj kislányom, menj főiskolára, egyetemre, de ugyanakkor nem is tiltották. Nem erőltették rám, ők azt mondták, bármibe kezdek, támogatnak, csak arra kérnek, hogy ha elkezdtem, csináljam végig.Azt akarták, hogy jobban boldoguljak, mint ők, ne kelljen a filléreket összerakosgatni. S most is, amiben csak tudnak, támogatnak engem is és a nővéremet is. Ha 10 tojással, akkor annyival.

Ismeretségi körömben is vannak ilyen szülők, akik rendesen visszahúzzák a gyereküket, nehogy már haladni tudjon szegény, vagy különbséget tesznek egyik és másik gyerek között (egyiket jobban szereti, mindent megad neki, a másikat meg le se...). Az ilyen szülők vagy nem normálisak vagy nem szeretik a gyereküket, vagy irigylik azt, amit a gyerekük elért.

Ha a srácnak ez nem tűnik fel, ha neki is jó úgy ahogy van, akkor sajnálatos. S szerintem a lánynak nem az a baja, hogy nem mennek több milliós luxus utakra, hanem csak annyi, hogy nem látja a fejlődést, a közös jövőt.

A gyermekvállalás nem csak pénz kérdése. Ha a JóIsten életet adott annak a gyermeknek, akkor segíteni fog felnevelni is. De ehhez nyilván szükség van egy stabil anyagi háttérre.(Nem árt, ha nem a 20. albérletbe születik a gyermek, nem kapcsolják ki a vizet és a villanyt és van pénz pelenkára)

Egy 30 egynéhány éves nő és férfi számára meg kell, hogy fogalmazódjon a gyerekvállalás kérdése. A nőknek nyilván fontosabb, hiszen nem várhatnak örökké. S azért elég nagy áldozat egy kapcsolatért, hogy lemondjon a közös gyermekről csak azért ,hogy együtt legyenek.

Jogos ultimátum ez?

12.16-os vagyok.

Szerencsétlen Kérdezőnek (feltételezem) és nekem is az a bajom, hogy MÁR 20 ÉVES főiskolai, egyetemi hallgatóként is ilyenekkel kell rendelkezni, ahhoz, hogy egy lány ember számba vegyen minket. Én nem a plázacicákra bukom, de sajnos ez egy felszínes világ, fogyasztói társadalom hányok tőle. 22/F