Mi a véleményed arról, ha egy férfinak az a feltétele a házassághoz, hogy először a nő is végezzen az iskolában és kezdjen el dolgozni?

Egyáltalán nem értem azt a hozzászólót, hogy feltételhez kellene kötni azt, hogy valaki össze akarja e kötni az életét valaki mással. Mert ugye erről szól a házasság, hogy úgy érzed, egy életet le tudnál élni a másikkal. Min változtat a másik iránti érzéseiden a diploma? Az állás? A körömrágasról való leszokás? Hisz most vele vagy és most ezek mind fennállnak mégsincs gond, mert ha lenne, elhagynád, de te szereted.

Vagy nincs meg a bizalom, hogy kezd valamit az életével? Milyen kapcsolat ez? Nekem úgy tűnik a srác szeretné, ha megtérülne a befektetése. Ugye félig eltartotta a lányt a suli miatt, szeretné, ha nem kidobott pénz lenne. Így motiválja a lányt, valami olyannal, amire vágyik. Pedig ha a srác is vágyna rá, hogy a felesége legyen, már megkérte volna.

Nem egyenrangúak a felek a kapcsolatban, a srác nem szerelmes, ezért vannak feltételei. Komolyan kinek vannak feltételei szerelemben? Szeretlek, ha.. veled élek egész életemben, ha sikeres leszel, ha vékony leszel, ha valami olyat érsz el, amid még nincs, tehát változol.

Nevetséges.

Amúgy ez az eltartás is.. gondolom a lány a házimunkát és a főzést elvégzi a srác helyett is, így működik az adok-kapok, és ha így van, nem szívesség a sráctól, hogy eltartja, csak neki azt a plusz 60 ezer forintot havonta megéri az, hogy munka után pihenhet.

És ha a kérdező úgy dönt, hogy félbehagyja az iskolát, hogy megvalósítsa élete álmát, hogy szakács legyen? Akkor vége a kapcsolatnak? Vagy csúsznak még 5 évet? Felnőtt ember, ha a megélhetését megteremti akármilyen munkából, akkor már kész a házasságra. Lehet, hogy csak kisegítő lesz valami elegáns étteremben, vagy elmegy eladónak, amíg végzi a szakácssulit. Vagy továbbra is otthon végzi az összes házimunkát és főzést azért cserébe, hogy a srác kifizesse a rezsiéskajarészét. Már ha ezzel megbarátkozik a srác is, ha nem akarná ezt, mondhatná neki, hogy dolgozzon suli mellett, de gondolom kényelmes neki.

Vagy csak bizonyos keresettel rendelkezőként venni el a nőt? Ha legalább 200 nettót keres? Erősen el kellene gondolkozni ezen a kapcsolaton, mert ha most le is diplomázik és szerez állást, egyszer veszti el a munkáját házasság alatt, vagy jön a gyerek, és nem dolgozik 3 évig, nem fog tudni megfelelni a férj elvárásainak.

Ahogy most sem felel meg, csak diplomásan vagy menő állással.

Azt hiszem, azért vannak még páran rajtam kívül is, akik a továbbtanulás alatt is önellátóak voltak, sem a pasijuk, sem a szüleik nem tartották el őket.

Azt nem értem, a csaj miért viselkedik így? Miért olyan fontos, hogy minél gyorsabban meglegyen az esküvő? Miért nem lehet úgy esküdni, hogy azt ők KETTEN fizetik, KETTEN hozzák létre, ha már egyszer KETTEN akarnak házasodni? Ehhez sem árt dolgozni, az igaz, és nem lesz meg még idén.

Miért nem lehet várni? Így is együtt élnek, pont mint a házasok, csak nincs róla papír. És aztán?!

Elég érdekes elképzelés, hogy ő nem tud beleadni sem a gyűrűbe, sem az esküvőbe, de ő akarja eldönteni, hogy mikor és hogy legyen. Tudod, nem csodálkoznék azon sem, ha a férfi időközben meggondolná magát, és tényleg nem akarja elvenni, ugyanis az a helyzet, hogy azok a feltételek nem jogosak, amit a NŐ szab.

Milyen jól belelátnak egyesek itt a férfi fejébe...

Szerintem jogos a kérése. Más kérdés, hogy nekem a lány helyében pofám sem lett volna úgy odaköltözni, hogy nem adok bele legalább a rezsibe. És oké, hogy tanul, de azért diákmunkát lehet vállalni.

Én nem fejeztem be az egyetemet, mert nagyobb szükségét éreztem annak, hogy dolgozzak. A szüleim azt mondták, hogy nem bánják, ha odaköltözöm a párom albérletébe, DE ha már felnőttesdit akarok játszani, játsszunk nagyban, keressek munkát és én eleget tettem ennek a kérésnek.

Ha nem szeretné a lányt a férfi, eszébe sem jutott volna az eljegyzés és teljesen jogos, amit mond. Nincs itt szó befektetésekről meg nem-szerelemről, egyszerűen azon az állásponton van ő is, amin az én szüleim és én is: ha felnőttet akarunk játszani, akkor azt vállaljuk minden következményével, velejárójával együtt.

Amikor odaköltöztem - vagyis egész pontosan, nem is volt konkrét odaköltözés, csak egyre több cuccom volt ott a barátomnál - hozzá, akkor az első 2 hónapban nem fizettem bele semmit a rezsibe és az albérleti díjba, viszont nagyon sok mindent én vásároltam, én főztem, stb. Aztán a 3. hónap után éreztem, hogy ez így nagyon gáz és akkor megbeszéltük, hogy felezzük a költségeket. Ez azóta is így van. Nincs olyan hogy a te pénzed meg az én pénzem, mi pénzünk van.