Mi a véleményed arról, ha egy férfinak az a feltétele a házassághoz, hogy először a nő is végezzen az iskolában és kezdjen el dolgozni?

Szerintem sincs ezzel semmi baj, és én is úgy tartom reálisnak, ha akkor akar két ember közös életbe kezdeni, ha mindketten egyformán tudnak beletenni.

Vagyis mindketten dolgoznak, mindketten kiveszik a részük a házimunkából, és a többi.

Szóval nőként is azt gondolom, hogy a férfi elvárása teljesen reális.

Azt te is jól látod, hogy fél éven nem múlik semmi. ;) Szóval ha ennyit csúszik a lánykérés, akkor sincs semmi.

Kérdező, ti most jó esetben együtt terveztek leélni egy életet, függetlenül attól, hogy mikor kerül gyűrű az ujjadra, és mikor mondjátok ki az igent. Ku.rvára nem számít!

Kapsz egy gyűrűt, biztos romantikus lánykérés lesz: aztán minden megy tovább ugyanúgy. Nem szállnak le angyalok az égből, nem látják rajtad messziről, hogy menyasszony vagy, nem kapod olcsóbban a kiló kenyeret. :D

Lesz egy gyűrűd. Ennyi.

A házasság is hasonlóan alakítja az életedet: jó esetben sehogy! Egy jó párkapcsolat attól nem változik, ha össze is házasodtok. Nektek ez fontos, hogy hivatalosan is összekössétek az életetek, és a többi. De ettől még ugyanúgy megy minden tovább, semmilyen hatalmas katarzis érzés nem lesz, nem fogsz te se változni, a párod se, és konkrétan rajtad kívül senkit sem érdekel, hogy feleség vagy.

Nekem az nagy kapálózás amúgy is mindig olyan unszimpatikus. Sok nő teljesen bele van bolondulva, hogy jajj az eljegyzés, jajj az esküvő... Kolléganőm is napi szinten tervezi az esküvőjét az elmúlt 2 évben, és még csak jövőre tűzték ki az időpontot. Szívem szerint megfojtanám, ha megint szóbahozza. Rólam onnan tudták, hogy férjhez mentem, hogy bevittem a papírokat, hogy megváltozott a nevem. De ettől nem vagyok kevésbé a párom felesége, mintha ezen kattogok hónapokig.

Sok ilyen házasság megy tönkre a nagy igen kimondása után, mert ez volt a cél. Az egyetlen cél. Ezen túlvagyunk, elértük amit akartunk, kész. Nem kell tenni semmit, örökre megfogtuk egymást.

Hát nem!

És vagy szétmennek pár hónappal az esküvő után, vagy megfejelik azzal, hogy bevállalnak egy gyereket, és majd elválnak, ha betölti a két éves kort, és a nő végre el tud menni dolgozni. Addig összetartja őket a pénztelenség és a kényszer.

Ja, és hát ugye ha gyereket akartok, akkor azt azért jó tudni, hogy a GYED nem jár mindenkinek, csak akinek megvan a kellő munkaviszonya. Gondolom, te is belátod, hogy mennyivel jobb anyagilag, ha kapsz te is pénzt, és nem csak a gyes-sel szállsz be a költségekbe.

Sok férfi pont ettől tart egyébként. Most megkér, gyorsan elvesz (mindezt úgy, hogy te nem dolgozol, nem tettél be egy fillért sem), aztán hirtelen jön a baba. És a következő baba.

Aztán mikor észbe kap, van egy pocsék házassága, ahol a szemére vetik, hogy állandóan dolgozik, hogy még sincs pénz, szíve szerint válna, de a felesége nem talál munkahelyet, így meg nem rakhatja az utcára.

Igen ez jogos.

Addig nem fogok senkivel összeköltözni míg nem dolgozik, nincs munkahelye.

pláne ha gyereket is szeretnénk idővel.

Szerintem ezt nem kívülállóknak kell eldönteniük. Most gondoljatok bele, ha csak olyan döntéseket hozhatnátok, ami mindenki más szerint is jó, a büdös életben nem kezdhetnétek bele semmibe, mert olyan nincs hogy mindenkinek megfelelő.

Én már megtanultam elfogadni, hogy nem látok bele mások életébe és ítélkezni sincs jogom. Mindenki döntse el maga, hogy miért tud felelősséget vállalni és miért nem.

Az is teljesen rendben van, ha egy pár adott végzettséghez, munkához köti a dolgot. Az is rendben van, ha már házasok és munka mellett tanulnak. Az is rendben van, ha csak az egyikük dolgozik - akár véglegesen, akár ideiglenesen. ŐK értsenek egyet, az a lényeg. Ahány ember, annyi út. Te nem látsz bele a másik életébe, lehetőségeibe, miértjeibe. Szerintem itt nem számít a kívülállók véleménye. Aki szerint igen, annak még jócskán van mit alakítania az életén.