Volt olyan köztetek, hogy a párotok azt mondta, hogy a házasság csak papír, de mégis egy idő után elvett titeket feleségül?

Mi másfél éve vagyunk együtt, szóval még nálunk sem aktuális a dolog. :) Viszont ő alapból nagyon házasság ellenes - ki is akadt rajta, hogy én azt mondtam, gyereket csak házasságban szeretnék, ő nem gondolja a kettőt összetartozónak. Emellett meg simán megesik, hogy ő maga emlegeti, hogy ha egyszer majd mégis úgy alakul, hogy elvesz... :) Szóval nem gondolom reménytelennek a dolgot.

Nálatok egy fokkal még jobb is a helyzet, hogy megvan az alku, hogyha jön a baba, akkor lesz házasság is. Persze, ha ez neked is megfelel (ahogy írtad, igen), és ő is komolyan gondolja. Nyilván addig mindenkinek változhat a gondolkodása, de nem is kell rohannotok sehova, míg kialakul az adott élethelyzet, még sokszor téma lesz ez szerintem. :)

Ui: Örülök, hogy tudtam újat tanítani. :D Nem gondoltam, hogy a párta ilyen ismeretlen kifejezés manapság - de lehet, hogy csak nekem túl sok a "nagyon vidéki" rokonom. =)

Nekem mindig is az volt a véleményem, hogy az esküvőn élősködők eltartása helyett, azt a pénzt a párok, szülők, rokonok, költsék inkább a gyerekekre. Szerintem sokkal előrébb tartana a világ esküvő nélkül.

Aki azt írja, hogy kellett valaha a papír, az hazudik. Csinálni kell egy rakás közös gyereket. Az sokkal erősebb kapocs két ember között, mint bármi más...

#24

A házasságban nem az esküvő a lényeg. Persze, az is fontos, mert egy szép szertartás, ahol kifejezem az összetartozásom a másik féllel. Vagy épp egy jó alkalom a bulira, kinek hogy. :)

De a házasságnak nem az esküvő a lényege, az csak utána kezdődik. És persze, közös életet építeni, gyereket szülni lehet enélkül is. De azért mégiscsak egy biztosíték, ígéret arra, hogy a másik fél X gyerek és tucatnyi probléma után is velem szeretné folytatni az ígéretét, és nem tartja fent a kiskaput, hogy lelépjen.

A másik fele pedig az, hogy jelenleg a magyar jogrendszerben rengeteg dolog van, ami csak a házastársat illeti meg. Kezdve ilyen apróságokkal, hogy a gyerekem viselhesse a nevet a megalázó procedúrák nélkül, vagy hogy ha a párom kórházba kerül, akkor természetes módon adjanak ki információt róla. Vagy éppen, ne kelljen minden létező helyre meghatalmazás, ha közösen akarunk intézkedni. De még sorolhatnám. :)

Nem kell, hogy egyetérts velem, ha te nem akarsz házasodni, a szíved joga, és bizonyára hasonló érveket tudnál felsorolni te is, hogy miért is nem. De ezt a világméretű általánosítást hagyjuk már, unalmas. :)

Utolsó, nem ismered a női lelket. :-))

A kérdésre: Amikor összebútoroztunk, én papíron még nős voltam, így házasságról szó sem lehetett. Később sem nagyon szorgalmaztam a dolgot, hiszen lévén, hogy én férfi vagyok, nekem nagyon is jól megfelelt úgy, ahogy volt. De eltelt három év, s noha asszonykám ezért sohasem rágta a fülemet, tudtam, hogy neki fontos az a darab papír, ami nekünk, pasiknak, semmit sem jelent. S mivel a szerelmünk nem hogy múlt volna, hanem egyre erősebb lábakon állt, egy napon elé álltam, és megkértem a kezét. S érdekes módon, midőn megszületett, nekem is fontos lett az a darab papír. Valahogy a révbe érés nyugodt erejét és boldogságát adta.

24.

Az már jó szar kapcsolat lehet, amit a gyerekek tartanak össze. Sok nő ismerősöm maradt egyedül a gyerekével, gyerekeivel, mert a pasija lelépett, szóval aki menni akar a kapcsolatból, azt a gyerek sem fogja megakadályozni ebben. A legtöbb férfi le is szarja a gyereket magasról, nem törődik. vele. Max anyagi kötelezettséggel jár a gyerek, semmi több. Bár van aki még azt sem fizeti.

Az esküvő pedig nem kerül milliókba, de még több százezer ft-ba sem törvényszerűen. Attól függ mekkora bulit csinál az ember. Ami ugye nem kötelező jellegű. Aki összesen 90-100 ezret sajnál az esküvőjére, az jó smucig egy ember lehet, sajnálom a párját. Utána is lehet spórolni gyerekre.

Most megfogtál, utsó! Noha közel 50 kapcsolatom volt, s az 57 évemből 40-et női partnerekkel éltem le, minden igyekezetem ellenére sem mondhatom, hogy én annyira ismerném a nők lelkét. Egész életemben figyeltem, tanultam őket. Tudok egyet, s mást, sőt bátran kijelenthetem, hogy többet tudok, mint a férfitársaim döntő többsége, de qrvára messze vagyok attól, hogy

Na várj, mesélek valamit. A ezredforduló végén 3 őszön is árvizek voltak a Felső-Tisza környékén. Én, noha az ország másik végében lakom, majd' minden évben legalább egy hetet önkénteskedtem ott. Tarda polgármestere mondta egy alkalommal, hogy a tudást úgy kell elképzelni, mint egy luftballont az őt körülvevő levegővel. A lufi a tudás, a levegő az ismeretlen. Minél több tudást gyömöszölsz a lufiba, az annál nagyobb lesz, és annál nagyobb felületen érintkezik az őt körülvevő ismeretlennel.

Én is így vagyok. Az évek során minél többet megtanultam a nőkről, annál inkább rájöttem, hogy milyen keveset tudok róluk. Szóval nem vagyok biztos benne, hogy ezt nekem kellene megfogalmaznom.

Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy a nők evolúciós okokból is biztonságra vágynak. A biztonsághoz pedig hozzátartozik az a darab papír. (Szó elszáll...) Nekünk pasiknak egy szó mindig szó marad. A nőknek egy szó nem betűk halmaza, hanem egy érzés, amit hozzákötnek az adott szóhoz.

A másik dolog az esküvő. Az örök álom. Egy nap, amikor ő a legszebb, ő az est fénypontja, amikor minden szem reátapad, amikor minden róla szól.

De ezt te, nőként biztosan jobban meg tudod fogalmazni.