Szerintetek lesz ebből valaha eljegyzés?

Egyrészről boldog vagyok, mert szeretem a párom, a gyermekem apját, de valahol nagyon bánt, hogy gesztuskén, vagy hogy is mondjam, nem kérdezte még meg, leszek a a felesége.

Nekem a házasság fogalmába nem tartozik bele, vagy kapcsolódik hozzá a válás, tény, nem a "papír" lesz az örök kötelék, hiszen egy sokkal erősebb kötelékünk van, a Fiunk, aki Ő és Én.

De, mint nőnek, valahogy biztonságot adna, ha lenne az ujjamon egy karikagyűrű, jelezve, valakié vagyok, elmondhassam, -né vagyok, van aki annyira szeret, hogy a törvény, Isten előtt örök hűséget fogadott nekem. Számomra ez az eskü tényleg örök.

Nem tudom leírni azt az érzést, amit jelent nekem akár a jegyesség, akár a házasság.

Nekem jól esett volna, ha a terhességem elején megejtjük a lánykérést, jelezve, hogy nem csak egy nő vagyok, aki kihordja a gyerekét, hanem a Nő, aki a gyermekei anyja lesz, akivel közösen, jóban rosszban... És öregségünkre együtt örülünk a csemetéink boldogságának...