Mit csináljak? Szakítsak vele?

Szia!

Amit en latok es tapasztalok az az, hogy az emberek nem kommunikalnak!!!

Komolyan, ez valamilyen civilizacios betegseg lehet.

Ultesd le es kerdezd meg. NE kovetelozz, ne 'hisztizz' (en is utalom ezt a szot), legy nyugodt. Ha pedig kiter a valasz elol, ha nem kepes nyiltan kommunikalni, igen, hagyd el.

Az alapból gáz, ha nem tudtok normálisan megbeszélni dolgokat. Mi lesz később, ha tegyük fel együtt maradtok, családotok lesz, elég sok mindenről kell majd beszélnetek, közös döntéseket hoznotok. Amit ilyen hozzáállással nem lehet (mármint az ő hozzáállásával).

Szerintem itt az a helyzet, hogy az elején odavolt érted, és felelőtlen kijelentéseket, ígéreteket tett. Mostanra meg már kihűlt a dolog, és talán már csak megszokásból van veled. Ne így legyen, de sajnos így tűnik.. Ha igazán szeretne, akkor nem akadna ki ezen a kérdésen. Próbálj meg egy kicsit határozottabb lenni, a sarkadra állni, és beszélni vele, hogy - vagy így, vagy úgy - de pontot tudjatok tenni a dolog végére.

Tedd meg még egyszer. Leülteted szépen. Bezárod az ajtót, kilincsre, vagy a kijárat felé állsz, hogy ne tudjon kibújni a válaszadás elől, de persze nem feltűnően, csak olyan véletlenszerűen. Majd tedd fel neki a kérdést, hogy ő hogyan képzeli el a jövőtöket X év múlva. A házassággal kapcsolatban mi a terve. Ennyi. Nem kell elmondani, hogy mit akarsz, amíg ő ki nem fejti az álláspontját. Mindenhogy próbáld meg válaszadásra ösztönözni, ha témát akar váltani. Mondd meg, hogy neked ez fontos kérdés és legyen szíves válaszoljon rá. Ne hisztizz! Ne követelőzz! Semmi. Ha elmondja, akkor tudsz tovább lépni, hogy ez neked megfelel vagy sem. Ha így sem válaszol, az is válasz!!! Ezután veszekedés nélkül, maradj végig türelmes és nyugodt hangvételű, akkor is ha ő szítja a tüzet. Fejtsd ki a te álláspontodat. Ha ezek után sem tudtok dűlőre jutni, akkor sajnálom, de ti nem illetek össze. Nem azonosak a célok, nem azonos életet képzeltek el és itt bukik minden.

Kérlek írd meg, hogy mi volt!

30 évesen is fiatal egyetemistaként - ha nincs bevétele! Mivel akkor nem is képes önállóan, önfenntartóan élni. Az esti egyetemista az más kérdés.

24 évesen pedig még nagyon fiatal az ember, és 3 évre előre felesleges úgy ígérgetni, hogy nem látjátok mennyi változás fog következni az egyetem után az életetekben. Tudom, ezt idősebb fejjel könnyű mondani, de így van. Teljesen más lesz az életetek...