Nálatok mennyi idő után volt eljegyzés? Hány évesek voltatok akkor? Mennyi ideig jártatok jegyben utána?

Négy barátnőm ment férjhez az elmúlt évben és mindegyikőjüknek a szülők fizették (vagy legalább is jelentős összeggel támogatták) az esküvői kiadásokat.

24-25 évesek.

Mi azért nem házasodtunk még össze a párommal, mert nincs elég pénzünk olyan lagzira, amilyet szeretnénk.

Egyelőre gyűjtünk rá, hogy ki tudjuk fizetni a lagzinkat. A barátnőimnek kivétel nélkül a szülők intézték. Szerintük az a normális amúgy és nem értik, mi miért nem kérjük meg a szüleinket, hogy szálljanak be. Nálunk sajnos egyik oldalon se tehetős a család, és mi úgy gondoljuk, az a normális, ha a mi esküvőnket mi fizetjük. De sok ismerősünk szerint csak kifogásokat gyártunk, miért nem akarunk házasodni... pedig ez nem így van.

Egyelőre nincs saját lakásunk se, illetve én örököltem egyet a nagyszüleimtől, de azt kiadtuk albérletnek. Szeretnénk saját házat építeni, de nekem még van egy fél évem az államvizsgáig, addig nem dolgozom.

Mi most 24 és 26 évesek vagyunk. 5 éve vagyunk együtt. Én fél év múlva végzek az egyetemen, a párom 2 éve végzett és azóta dolgozik.

Mindketten a rövid jegyben járás hívei vagyunk, ezért már korán megbeszéltük, hogy eljegyzésnek köztünk csak akkor lesz értelme, ha már össze is tudunk házasodni. De egyelőre ugyebár csak a párom keres. Az ő családja se tehetős, meg az enyém se. Nekem apukám meghalt 3 éve, neki pedig az anyukája halt meg még kicsi korában, így nem is várnánk el semmit, szegény szüleink örülnek, ha egyedül meg tudnak élni.

4 éve élünk együtt és már sokan megszóltak minket, hogy miért nem házasodtunk még össze. Amíg tanulok és nem kezdek el én is dolgozni, nem igazán lenne miből, plusz nem is várnám el a páromtól, hogy mindent egyedül csak ő fizessen. Egy fizetésből amúgy se lehetne olyan esküvőnk, amilyet szeretnénk... :( Ezért muszáj még gyűjtenünk, spórolnunk, hogy tovább tudjunk lépni.

Annak se látjuk értelmét, hogy valamelyikünk szülője nyakán éljünk az esküvő után, de albizni se szeretnénk életünk végéig. Jó lenne egy saját kis kuckó, ahol férjként és feleségként élhetünk majd. Erre is gyűjteni szeretnénk még. Mások szerint ez is ostobaság a részünkről, mert hát milyen jól le lehet élni egy életet albérletben is. Mi meg úgy vagyunk vele, hogy nekünk fontos a saját kuckó, ezért ha már úgy állunk, eladom majd azt a lakást, amit örököltem, meg ő is belead, amit tud, és veszünk egy kis lakást, ami csak a miénk. :) Ott már lesz értelme házas életben gondolkodni, oda lesz értelme családot alapítani és gyerekeket vállalni. De addig...?

De mások szerint ez is csak időhúzás. :( Pedig csak arról van szó, hogy szerintünk nincs értelme 10 évig jegybenjárni csak azért, mert már "illene", ha egyszer jelenleg még nem áll módunkban összeházasodni úgy és olyan körülmények közé, ahogyan azt mi szeretnénk.