Hogyan vezethetném rá, hogy eljegyezzen?

Kedves 20-as.

De van. Tudniillik a ffi arról beszél, hogy persze akar ő gyereket meg házasságot majd, ha...

felépül a ház

letelik a hitel

meggyógyul a kedves mama

megérik a meggy

leesik a dió

piros hó esik.

A nő persze naiv vagy buta és hisz neki. ÉS vár, míg végül már nem várhat tovább. És a házassági papír nem semmi és van összefüggés gyerek és házasság között. Tudniillik nem vagyunk állatok, hogy csak úgy összeálljunk egy partira és lekölykedzünk. Még ma is a nők jelentősebb hányadának fontos, hogy azt a kiszolgáltatott állapotot, amit a gyerekvállalás és nevelés ró a nőre, minimum egy ilyen jellegű szándéknyilatkozat megelőzze, hogy örökkön örökké, meg fele királyságom.

Annál felelőtlenebb ember nem létezhet, mint aki aláír egy biankó csekket, hogy "örökkön örökké", meg "fele királyságom", amikor nyilvánvalóan senki sem tudhatja, hogy ki milyen irányba változik 10-20-30-40 év alatt (merthogy mindenki változik). Persze nyilván ezt is, mint szinte minden polgárjogi aktust lehet normalizálni, de egy párnál, amelyik családként szeretne működni egy jogi aktus léte vagy nemléte nem lehet gátja a családként való működésnek, amelyiknek mégis, az sosem lesz valódi család.

A gyerekvállalás meg egy olyan dolog bizony, ami csak akkor jön létre (ideális esetben), ha mindkét fél akarja. Bizony ha az egyik fél épp nem akarja, mert felelősen gondolkodik és tisztában van vele, hogy a gyereket nem megszülni a nehéz, hanem felnevelni, ezért csupasz p*cs*ra nem szándékozik gyereket vállalni vagy épp mást tart aktuálisan fókuszban, legyen az anyuka betegsége vagy épp karrier, akkor bizony nem lesz gyerek. S ezt a másik fél is pontosan tudja s eldönti, hogy elfogadja-e ezt vagy nem. Nem az idejét húzzák, hanem dönt, hogy oké ez vagy nem oké. Ha pedig úgy dönt, hogy oké, akkor utána ilyen f**zságokkal jönni, hogy "az idejét rabolta" nettó marhaság, max ő rabolta a saját maga idejét, mert még arra is képtelen, hogy eldöntse mik a prioritásai és azok mellett kiálljon.

Kérdező, elmondom nálunk hogy volt, és hasonlót fogok javasolni:) Nekem kb 24 évesen jutott először eszembe, hogy 5 éve együtt vagyunk, 2 éve együtt is élünk, igaz, még mindketten csináljuk az eygetemet, de dolgozunk is mellette, vajon mikor fog megkérni?

Azt tudtam, hogy mindketten házasságpártiak vagyunk, és gyerek(ek)et is szeretnénk, de azt nem tdutam, hogy mikorra tervezi. Én is 30 körül szerettem volna akkor még az első babát. Feljött a téma egyik ismerősünk esküvője kapcsán (de ha ilyen nem lett volna, akkor magamtól hozom fel), és megkérdeztem konkrétan, hogy ő hány éven belül tervezi. Azt mondta, hogy a diploma utánra. Végül a diplomától számítva még több, mint fél év volt, mire eszébe jutott, ezért 26 voltam már majdnem, mire megkért.

Nekem ez így teljesen jó volt, a meglepetés sem lett elrontva, hiszen nem volt konkrétan kijelentve, hogy akkor utána azonnal, hanem csak hogy olyan 1-2 éven belül, annyira viszont konkrét volt, hogy engem megnyugtatott.

Én a helyedben megkérdezném tőle, hogy kb. hány év mulvára tervezi. Ezt kedvesen is meg lehet tenni, és ez szerintem nagyon távol áll a hisztizéstől, vagy a követekőzéstől, hiszen egy 7 éves kapcsolatban ilyet miért ne lehetne kérdezni? Ráadásul nem tudom, hány gyereket akartok, de azért arra is el kell kezdeni készülni, amennyiben többet, és az esküvő megszervezése és általában plusz 1 év az eljegyzéstől.

Nem vagytok persze lekésve semmiről, de ha az anyukája is úgy gondolja, hogy noszogatni kell, akkor ennyit érdemes lenne megkérdezned.