Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan vezethetném rá, hogy eljegyezzen?
7 éve vagyok együtt a barátommal, mindketten dolgozunk, együtt is lakunk. Úgy érzem, hogy a kapcsolatunk megrekedt ezen a szinten, én pedig szeretnék kicsit továbblépni ezen. Én 25 vagyok, ő pedig 28 éves. A szüleim is már unokát szeretnének, és a környezetemből kb már minden barátnőmet legalább eljegyezték vagy elvették, tőlem is folyton kérdezgetik, hogy velünk mi van, és már kezdem kellemetlennek érezni ezeket a helyzeteket, meg a sajnáló tekinteteket...
Megkérdeztem a páromat, hogy ő szeretne-e esküvőt, gyerekeket, stb. Amikor összejöttünk akkor azt mondta, hogy igen szeretne, és most is, és hozzátette hogy "majd ha eljön az ideje".
Megkérdeztem az anyukáját, hogy ő mit gondol erről. Azt mondta, hogy hát az ő fia elég mamlasz, állandóan noszogatni kell mindenért. Ami igaz, csak én nem akarom ezt erőltetni, meg tudom, hogy ha megmakacsolja magát, akkor még veszekedés lesz belőle...
Tanácstalan vagyok, mit tegyek szerintetek? Én tényleg szeretnék túllépni a barátnő szerepen és a felesége, gyerekei anyja lenni. Nem tudom, hogy ez számít-e, de a 7 év alatt volt már olyan, hogy szakítottunk és megpróbáltuk mással, de visszataláltunk egymáshoz, mert még mindig szerettük egymást. Neki én a második barátnője vagyok, nekem ő volt az első mindenben, és szeretném is ha az utolsó is lenne.
egyszerű, nem biztos benned és kész
28 évesen két nővel a háta mögött nem akar elvenni. ültesd le, beszéld meg vele és kész
Sehogy! Akik 7-10 évig együtt vannak azokra a tipikus a "nem akarásnak sz@r@s a vége"
2 dolgot tehetsz:
a, beletörődsz és toljátok élettársként
b, elhagyod
Szerintem még nem kellene házasodnotok, pont azért, amit leírtál. A te fő érveid:
- a barátnőidet már eljegyezték vagy elvették
- a család cseszeget, hogy legyen gyerek
- kérdezgetnek te mikor házasodsz már
- kapod a sajnáló tekinteteket
Észrevetted, hogy egyetlen személyes, fontos érvez nem hoztál fel, csupán környezeti dolgokat, amik igazából egy FELNŐTT ember életére SEMMILYEN hatással nem kellene hogy legyenek? És látod az a baj, hogy a tiédre hatnak - mert még nem nőttél fel, nem komolyodtál meg igazán.
A te életed, annak kellene számítania, hogy te hogyan tudsz boldog lenni - és ez nem feltétlen az azonnali házasság olyannal, akivel többször szakítottatok már, instabil a kapcsolatotok, és csak kicsit több mint egy éve éltek együtt, valamint ahol a másik fél vonakodik ebbe belemenni jelenleg.
Először is a házasság KETTŐTÖK döntése. Lehet nyaggatni, cseszegetni, piszkálni, hisztizni, rávenni - de komolyan, szerinted JÓ DÖNTÉS az, ahol egy ilyen fontos kérdésben nem tudtok megegyezni?
A leírtak alapján sem te nem vagy még felkészült erre, csak nem látod be, ő pedig egyenesen beismeri, hogy még nincs itt az ideje. A körülmények sem éppen megfelelőek, a kapcsolatotok történetét tekintve.
Kérdem én: akkor miért is akarsz MOST házasodni? Nem lenne ésszerűbb megpróbálni megjavítani, stabil alapokra helyezni a kapcsolatotokat, és várni? Ha ő is úgy érzi, bízhat benned, te is benne, akkor juthattok közös megegyezésre... így nem.
Beelőztek azzal, amit én akartam leírni:) Tényleg csupa olyan indokot soroltál fel, ami mások elvárásán alapszik. Már elnézést, de ki nem sz*rja le, hogy a szüleid unokát szeretnének. Ha annyira akarnak kisgyereket, akkor a kedves mama szüljön még egyet:)
Másrészt attól, hogy összeházasodtok tudod mi fog változni? Semmi:) Pont ugyanúgy fogsz felkelni, mint másnap. Ilyenformán az, hogy "megrekedtünk" meg "szeretnék továbblépni" az egyszerűen nem állja meg a helyét, maximum üres kifogása annak, hogy kezded úgy érezni a kapcsolatotok kiüresedett. Ezen pedig a házasság természetesen nem segít.
Harmadrészt az esküvő meg a gyerekek bizony igen súlyos anyagi kiadások. Van erre pénzetek? Akár ez is lehet a "ha majd eljön az ideje" mondat mögött.
szerintem nem igaz, hogy a házassággal nem változik semmi! Sőt már az eljegyzéssel is sokkal családiasabb az egész. Ezt persze nehéz megérteni annak, aki nem házasságpárti, vagy nem szeretné ezt, de én mióta megkérték a kezem sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb vagyok. Nehéz megmagyarázni de egyfajta biztonság érzetet ad, akkor is, ha gyakorlatilag valóban semmi az égvilágon nem változott. Nyilván a házassággal sem fog gyakorlati dolog változni, de ez mégis egy olyan rítus, mikor a felek kinyilatkoztatják, hogy együtt örökké.
Lehet, hogy nem jön össze, de mégis. A szándék.
A kérdésedre a válaszom: egyenes beszéddel. Máshogy nem.
"Én tényleg szeretnék túllépni a barátnő szerepen és a felesége, gyerekei anyja lenni."
"Neki én a második barátnője vagyok, nekem ő volt az első mindenben, és szeretném is ha az utolsó is lenne."
Ezek alapján szerintetek nem szerelemből akarom ezt, csak puccként? Nagyon téved aki azt írja, hogy csak a külsőségek miatt vágyok erre... Ja és köszi, hogy azért biztos én nem vagyok felkészülve meg én vagyok az egoista...
Másrészt meg tudom, hogy semmi nem fog változni, de leírom újra a gyengébbek kedvéért, hogy 7 év után már szeretném, ha egy család lennénk, nem csak barátnő. Már most úgy élünk, mint a házasok, akkor miért nem lehetne legalább csak eljegyezni? Esküvő meg gyerekek még ráér, bár én 30-ig szeretnék azért babát, de nem "barátnőként".
Ja és olyan jó, hogy itt ennyi jövendőmondó van, a nyerő lottó számokat le tudnák írni ide az illetők, ha már ennyire belelátnak a jövőbe?
Ha feleségül akarna venni, el akarna melletted köteleződni, már elvett volna. Ennyi a lényeg.
Még ha kicsit lassabban is érő típus, 7 év akkor is rohadt sok idő. Ha neked fontos az, hogy ne maradj meg csak a barátnőjének, akkor az idődet pocsékolod ebben a kapcsolatban. Minél tovább vársz, annál idősebb leszel, és minél idősebb leszel, annál nehezebben fogsz párt találni.
Ismerősöm és a pasija majdnem 6 év után mentek szét. Folyton ígérgette a lánynak az esküvőt, gyereket de az egészből semmi nem lett, csak az idejét húzta. A végén még meg is csalta a lányt, ezért szakítottak.
Most már 30 éves a csaj, ilyen korban már férjnél akar lenni, gyereket akart, de nem hogy gyerek, még normális, komoly párkapcsolatot se tudott kialakítani. Évek óta egyedül van.
Egyébként, ha már eljutott oda a kapcsolatotok, hogy szakítás is történt, nem hinném, hogy jól választottál. De természetesen ez csak az én véleményem, nem lényeges. Dönteni úgyis te fogsz. Csak nehogy későn kapj észbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!