Inkább a karrierjét választaná helyettem? (Lánykérés előtt álló férfi)

Itt a kérdező - meg jónéhány kommentelő - "csak" két, abszolút nem elhanyagolható dolgot nem vesz figyelembe.

Az egyik, hogy mind egy párkapcsolatban, mind egy házasságban tekintettel kell lenni egymásra. Az úgy nem fog működni, hogy te eldöntöd, hogy már pedig így lesz nekünk jó, az lesz, amit én mondok, mert úgy lesz több pénzünk. Pénzből lehet, hogy több lesz, meg neked jobb és kényelmesebb lesz, az biztos. Neki meg rossz lesz. A pénz meg elcsépelt dolog, de nem boldogít. Ha szűkösen kell élni, de ott, ahol szeretnék, és úgy, ahogy szeretném, és elmondhatom magamról, hogy elértem valamit, az sokkal nagyobb boldogság, mint milliomosnak lenni úgy, hogy el vagyok nyomva.

A másik dolog, amit senki nem vesz figyelembe, az az, hogy te azt kéred tőle, hogy adjon fel mindent. Te elköltöznék a karriered érdekében, és ezért te elvárod, hogy ő dobja el mindazt, amit elért, vagy el szeretne érni. Hiába mondja midnenki - te is, kérdező - hogy a családért, meg a barátnődért teszed, ez ilyen formán nem igaz. Magadért teszed, a te jövőbeli elképzeléseidért.

Arra meg kíváncsi lennék, hogy akik ennyire kiállnak a maradi, konzervatív és anyagias álláspontjuk mellett, vajon akkor is így tennének, ha nekik kéne az addigi életüket eldobni, a szabad akaratukkal együtt?

A barátnőd akár azt is mondhatná:

"Nézd, drágám, nekem van itt egy jó állásom, amit szeretek, meg lakást is vettem már. Jó lenne összeházasodni, aztán gyereket vállalni. Amíg nagyon kicsi, mondjuk az első évben itthon lennék vele, aztán pedig te vállalnád. Úgyis ingázós munkád van, nem tudnál másképp sokat a gyerekeddel lenni, csak ha eljössz GYES-re. Én helyben dolgozom, nekem könnyebb összeegyeztetni a karriert a családdal. Ja, és a jövőben alakítsd át a vállalkozást családbaráttá, vagy hagyd abba és vállalj más melót, esetleg legyél főállású apuka, tudom, hogy neked a család az első, és így mindenkinek jó lesz. Én majd gondoskodom rólatok."

Mit szólnál, ha ezt így megtervezné helyetted? Gondolom, nem örülnél túlságosan, pedig ennek a variációnak még több értelme is van, mint annak, amit te fent felvázoltál.

Kedves Kerdezo eloszor is elnezesedet kerem az esetleges elgepelesek miatt es az ekezetek hianyaert (telefon)

Eloszor is rendes embernek tunsz, latszik a siraidbol hogy megbecsulod es szereted ezt a lanyt. Csak eppen a kommunkaci hianya kicsit megtori a varazst...kerdezted meg ot, hogy mire vagyik? Egy hazassag nem arrol szol, hogy a ferj kigondol egy nagyot aztan az lesz. Fontosak a kozos igenyek, kompromisszumok...

Elmondom a sajat tortenetemet, miert gondolom igy:

En mindig is azt gondoltam hogy bar imadom a szakmamat a karrierem nem lesz annyira fontos, mint a csalad, parkapcsolat stb. Ez igy is maradt, ugyanakkor atalakult...evekig kerestem munkat aztan fokozatosan jutottam el oda, ahil vagyok...de most imaaaaadom a munkamat. Nem kapok sok penzt de a kollegaim a barataim a fonokomet mind emberileg mind vezetokent nagyon becsulom...szakmamba dolgozom, minden reggel ugy kelek fel, hogy uj kihivas, azt csinalom amit szeretek...

No...lenyeg lenyege...ha most (egyebkent eskuvo elott allunk, nyaron lesz) a volegenYem eloallna, hogy kootozzunk mert az o tuti munkahelye innen 100 km re vab nem lennek feldobodvA en sem. Sot most egyelorre a prioritasaim is valtoztak...meg szeretnek nehany evet dolgozni itt gyerek elott. Ha ezeket nem akarna velem atbeszelni mert szerinte az o dlga hogy eltartson, lehet meggondolnam a hazassagot. Erted mire gondolok? Ha szereted ne gyurut felejtsd el hanm probald ot megerteni.

24 N

"A gyermekvállalás kérdésében ilyen "régimódi" vagyok (nézőpont kérdése), de szerintem az anyaság megélése egy nő számára a legszebb dolog az életben (ha vannak itt köztetek szülők, javítsatok ki), jobb bármilyen karriernél."

Nekem 2 gyerekem van, mind a kettőnél 2 év után mentem vissza dolgozni, de még ezt is sok időnek tartottam. Bár mindennél jobban imádom őket, de ha otthon kéne ülnöm, megbolondulnék!

Kiváncsi vagyok Kérdező,mhogy a valaszokat olvasva mire gondolsz.

Megertetted a problémát?

Hogyan latod a megoldást?

Kicsit egyoldalú így,hogy csak mi válaszolunk..

1-2 -n kívül így-úgy megfogalmazva nagyjából mindenki ugyanazt írta le.

"Pár hónapot ( próbaképp )leendő menyasszonyodnak is kibír , s visszaút mindig van ."

NINCS, mert a munkahelye nem fogja visszavenni, ha egyszer kilépett - és a kérdezö menyasszonyának nem a Pesttel van gondja föként, hanem a jó munkahellye, haol már vannak eredményei.

A kérdésre: Olyan nincs, hogy "Kinek kell engedni?", itt kettötöknek kell valami kompromisszumot találni.

vagy olyan helyre költöztök, ahonnan mindketten be tudtok jármi a munkába - de ez egy nö esetében problémásabb, ha már vannak gyerekek az óvoda/iskola miatt -, vagy te szervezed át a vállakozásodat közelebbre, mert a barátnöd munkahelye adott településen van, és ö nem tudja ezt befolyásolni, neked viszont meglenne a lehetöséged, mert te vagy a fönök.

Nos én nem vagyok ennyire egyértelműen a nőnek van igaza párton.

Bár természetesen igaza van. Itt más a kérdés részemről. Méghozzá azért, mert én már jártam ebben a cipőben. Az exem karrierje ívelni kezdett, de az elsp lépés ehhez az lett volna, hogy költözzünk Debrecenbe, mert az ottani egyik cég megkereste egy szuper ajánlattal. Mondanom sem kell, hogy ez legalább 350 hm nekünk. Nem akartam költözni. És még csak azt se mondhatom, hogy én "idegenbe" mentem volna, mert több rokonom is él Debrecenbe, köztük a nagyszüleim.

A probléma máshol gyökerezett. Nem szerettem eléggé ahhoz a páromat, hogy kizárólag miatta feldöntsem a megszokott és szeretett életemet és elköltözzek az Isten háta mögé, ahol lássuk be, nekem nem teremtek volna olyan jó karrier babérok, mint neki. Konkrétan a semmire mentem volna, hogy majd ő eltart, amíg lesz valami. Nem, nem szerettem annyira, hogy feladjam érte az életemet.

Most újra ebben a cipőben járok, és a jelenlegi páromért borítok mindent! Pedig már van amit elértem a szakmámban, elismernek, a diplomámmal dolgozom, ami önmagában is ritka manapság. Ehhez képest szakmát fogok tanulni és egy teljesen új nyelvet. Mert a párom külföldön dolgozik. Megyek én is. Pedig imádom a munkámat. Nagyon. De őt jobban, és ha megtanulom az adott ország nyelvét, ott is tudok majd pályázni a szakmámban. Addig meg elleszek bármilyen munkával, amit kapok.

Szerintem ez nem a bullshit karrierista szarságokról szól, csak arról, hogy vele, vagy nem vele képzelem el a jövőmet. Ha én tényleg olyan nagy karrierista és olyan tehetséges vagyok, bárhol felépítem magamnak újra a karrieremet. Persze ez nehéz, nem tagadom. Épp ezért csak az a kérdés, mi a fontosabb. Nekem ő. És igen, hosszú távon a jövőbeli gyerekeink is jobban járnak, ha anyanyelvi szinten beszélnek két nyelvet, választhatnak hova járjanak egyetemre és hol akarnak élni...