Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Inkább a karrierjét választaná helyettem? (Lánykérés előtt álló férfi)
A barátnőmmel három és fél éve vagyunk együtt, és ilyen boldog soha nem voltam egész életemben (egészen múlt szombatig). Már megvettem a gyűrűt, azonban múlt szombaton olyan dolog történt, ami miatt kérdéses, hogy felhúzom-e az ujjára.
Egy vidéki kisvárosban élünk, nem a lehetőségek fellegvára, de egy itt lévő nagy cégnek köszönhetően a barátnőmnek egész jó állása van.
Én vállalkozóként dolgozom, viszont a megrendeléseim 90%-a Pestről jön, le és fel járok naponta (tőlünk Pest nem a szomszédban van).
Felvetettem az ötletet, hogy mi lenne ha felköltöznénk, nekem gyakorlatilag ott van már a munkám nagy része.
Ha tervezzük a közös jövőnket (gyermekek, legalábbis én már ezen gondolkodom), és nekem kellene megteremteni az anyagi biztonságot, akkor gyakorlatilag ez az egyetlen opció.
Miután ezt elmondtam neki, teljesen kiborult, és a fejemhez vágta, hogy én "le se szarom" az ő karrierjét, és amúgy sem akar Pestre menni, mert utálja, meg itt ebben a városban vett magának lakást, és ő itt hosszú távra tervez.
Soha nem volt ilyen feszültség közöttünk, és ez azóta is tart.
Én mondjuk szerettem Pesten lenni, ode jártam egyetemre, nekem semmi bajom vele, és ahogy írtam az elején, itt tudnám megalapozni a jövőnket anyagilag.
Én úgy gondolom, hogy férfiként mégis csak nekem kellene megteremteni a "családi fészket", ő pedig otthon lehetne a gyerekekkel nyugodtan több évig.
Szerintetek mit lehetne tenni?
Kinek kell engedni?
Volt valaki hasonló helyzetben?
Próbáltam vele beszélni azóta többször, de csak veszekedés van belőle.
1. Nem mindenki szereti Budapestet. Teljesen más világ ez, mint egy csendes, nyugodt vidéki kisváros. Megértem a lányt.
2. "ő pedig otthon lehetne a gyerekekkel nyugodtan több évig"
Igen, te ezt így magadban kigondoltad, csak tudod, neki más elképzelése van. A karrierjét nem helyetted választja, csak tudod elmúltak már a boldog békeidők, amikor az asszony dolga a "Kinder, Kirche, Küche" szentháromságra korlátozódott. Egy nő is vágyhat a szakmai elismerésre, a fejlődésre, én személy szerint pont az ilyen nőket favorizálom.
3. Döntsd el, hogy neked egy teljes értékű és egyenrangú párra van szükséged, vagy egy házicseléd-szülőgépre, akinek hallgass a neve. Ha eldöntötted, akkor tudok válaszolni a jövőt illető kérdéseidre is.
Budapesten is lehet folyatni a karrierjét, sõt a gyerekeknek is a lehetõség adott mindenre.
Egyáltalán a párod szeretne gyerekeket?
#1
Attól, hogy egy anya otthon van a gyermekeivel, "cseléd és szülőgép" lesz?
Nem hinném, attól ő még teljesen egyenrangú partnerem, ha otthon vagyok, mindenben segítek, nem áll tőlem távol a házimunka most sem...
Abban egyetértek, hogy nem mindenki szereti Pestet, de én most ott tudom megteremteni az anyagi lehetőségeinket, a jelenlegi ügyfélkörrel, ha ezt vidéken fel akarnám építeni, az minimum 4-5 év. Közben telik az idő, és ő 31, én 34 éves vagyok.
Igen, ebben a kérdésben konzervatív vagyok, hogy eltartom a feleségem, amíg ő otthon van leendő gyermekeinkkel, de azt hiszem ez nem ördögtől való gondolat...
#2
Szeretne, legalábbis eddig úgy volt, többször beszéltünk róla, ezért komolyan nem értem ezt a hirtelen pálfordulást
Elég lényeges kérdés, hogy hány évesek vagytok.
Egyébként én sem akarnék soha Budapestre költözni (bár most itt élek albérletben), a családot vidéken tervezem, és a munkámat is igyekszem minél inkább eltávolítani a fővárostól. Számtalan oka lehet, hogy ő így reagált, de ha minden előzmény nélkül közölted vele, hogy a közös jövőtöket TE úgy tervezed, hogy ő felköltözik veled a fővárosba, feladja a munkáját, és évekig otthon fog ülni a gyerekekkel, akkor elhiszem, hogy elég hevesen reagált, főleg ha mondjuk számára a három pont közül egyik sem lehetséges opció. Tudod te egyáltalán, hogy ő mit akar? Mert a leírtak alapján úgy tűnik, sejtelmed sincs, csak erőlteted azt, ami neked tetszene. 3,5 év alatt furcsa, hogy ez még nem került szóba, bár ha fiatalok vagytok, és a nő még jó ideig nem tervez családot, akkor talán meg tudom érteni. Ő nem kérdezett, mert nem érezte aktuálisnak, te nem beszéltél.
Kinek kell engedni? Olyan megoldást kell találni, ami mindkettőtöknek megfelel. Akik a környezetemben hasonló helyzetben voltak, és mindketten erőszakkal ragaszkodtak a kompromisszum nélküli elgondolásukhoz, mind szétmentek. A közös jövőkép hiányában hova juthatna a kapcsolat?
A nőket NEM lehet kiszámítani!!
Amúgy én utána járnék, hogy nem véletlenül egy "bizonyos személyhez" kötődik, és a kifogásai csupán maszlagok??!
Mennyire vagytok távol Pesttől? Nem mindenki szereti Budapestet, és nem is költözhet fel mindenki a fővárosba, így is zsúfolt, máshol meg kihalnak térségek. Esetleg az agglomeráció nem opció? Sokan élnek Pest megyében és Budapestre járnak be dolgozni, de mégse Budapesten laknak.
Mondjuk egy biztos munkát én se szívesen adnék fel, hogy elölről kezdjem újra. Baromi nehéz, ha mégse jön be. Én megjártam, nem önszántamból. Nem szívesen hagynám ott a mostani helyemet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!