Inkább a karrierjét választaná helyettem? (Lánykérés előtt álló férfi)

Nem a szándékoddal van a baj, az nem volt jó, hogy a barátnődet meg sem kérdezted, csak kifejtetted neki, hogy Pestre kéne költöznötök, mert neked ott van a munkád, és nem gondoltál arra egy percig sem, hogy az ő munkája meg ott van, ahol laktok.

Rosszul hoztad fel a témát, ezért rágott be.

Azzal viszont nem tudsz mit csinálni, ha nem szereti Budapestet.

Az meg, hogy te hogy gondolod, hogy neked milyen fészket kell megteremteni, és neki mi lenne a jó, az egyelőre csak a te elgondolásod. Az övét még nem hallottad. Mielőtt nagyon elkezdesz ilyesmit tervezgetni, kérdezd meg, hogy ő mit szeretne, mivel ezt eddig nem tetted meg. Nem minden nő szeretne három évig otthon maradni babázni, esetleg utána még szülni egyet, és hat évet egyhuzamban otthon lenni. Vannak, akik 1-1.5-2 év után már szeretnének visszamenni dolgozni. És vannak nők, akik a munkahelyüket, munkájukat is szeretik. Valószínűleg a barátnőd is ez a típus.

Sürgősen meg kéne beszélnetek, hogy mit akartok a továbbiakban, mert ahogy látom, eddig ebben nem voltatok a toppon. Mindkettőtöknek megvan a maga elképzelése arról, hogy mit szeretne, de ezt valahogy egymással nem vitatjátok meg, aztán ilyenkor jönnek a sértődések.

nem a karrierjét választja, hanem a megszokott környezetét, életét nem akarja föladni.

én megértem, hogy kiborult, mert szerintem nem megfontolás tárgyául tetted a dolgot, hanem előálltál egy tervvel, amit egyedül gondoltál ki.

lehet, hogy reálisan jó tervnek hangzik, hogy a pénzért mindent föladjon a menyasszonyod, de valószínűleg érzelmi alapon már nem így néz ki a dolog.

Szerintem érthető a barátnőd reakciója. Gyakorlatilag azt várod tőle, hogy rúgja fel a felépített életét, miközben te is leírtad, hogy a mostani helyeteken is megtudnátok oldani az üzletedet csak tovább tartana.

Én se nevelnék Budapesten gyereket, pedig én is ott nőttem fel. Ameddig fiatal az ember (pl egyetemista) addig jó, de kisgyerekkel már nem.

Ha ott maradtok a "kisvárosban"és te mindennap ingázol Bp. és a "kisváros" között,akkor majd az lesz a baj,hogy keveset vagy vele.

En is azt mondom "ritka egy férfi vagy"!

Én személy szerint soha nem akarnék Pestre költözni, pedig én is ott jártam egyetemre, ott jól elboldogultam, de sosem éreztem amgam otthon.

Emellett szerintem abban is igaza van, hogy a saját karrierjét ne adja fel. Mert egyrészt neki is többre van igénye, mint otthon lenni a gyerekkel, ez ugyanis pár évig még elmegy, de véglegesen nem sokan akarnák.

Emellett - bocs, hogy itt említem -, de a házasságok nagyobb része idövel felbomlik és akkor a nö ott áll egy vagy több gyerekkel, és vagy jóformán semmi munkát nem kap, vagy a legtöbb esetben csak valami aligfizetöset.

Arra alapozni meg nem szabad, hogy majd az apától jön a gyerektartás, mert az se nem sok, se nem elég. Ha neki megvan a lehetösége arra, hogy önállóan is képes legyen megélni, akkor érthetö, hogy nem akarja feladni.

Aton kívül, hoyg neked kényelmesebb lenne, nem sok elönye lenne a Pestre költözésnek.

Egyébként ideje lenne elfelejteni a "férj=családfenntartó" klisét, mert ez gyakorlatilag nem müködik a mai világban, emellett - még ha müködne is -, igen kiszolgáltatott helyzetbe kerülne a nö.

Én csak egyet szeretnék neked tanácsolni. KOMMUNIKÁLJATOK!

Ez egy sarkalatos pontja a párkapcsolatoknak, fontos, hogy közös nevezőre tudjatok jutni, és az ne megalkuvás legyen. Ha ebben nagyon eltér az elképzelésetek, akkor nem tartoztok össze, és jobb, ha most mentek külön, mint ha később elváltok. Nem elég jól érezni magatokat együtt, nem elég, hogy jó a szex, nem elég, hogy hasonló ételeket szerettek, nem számít, mióta vagytok együtt, de az nagyon is számít, hogy a jövőre vonatkozó terveitek összeférnek-e egymással, egyeznek-e, passzolnak-e. Egyikőtök se tervezheti meg a másik életét annak beleegyezése nélkül. És ezen kár megsértődni.

Budapest se aranybánya, talán többnek tűnik a lehetőség, de én pl. itt születtem, itt élek, és mégis az agglomerációban dolgozom, mert ott találtam tartós munkát. Nem hibáztathatod, hogy nem akarja feladni a karrierjét, Magyarországon semmi garancia nincs manapság arra, hogy ne kerüljön valaki az utcára, közmunkára... függetlenül az igyekezetétől, szakértelmétől, iskoláitól. Még a kapcsolatok sem segítenek mindig, mert az érdekcsoportok cserélődhetnek (egy rokonom jó szakember, ezért felkérték a politikába szakértőnek egyszer, ő nem vállalta, azt mondta, ha bukik a párt, bukik ő is, inkább maradt a fenekén a munkájában, családja van, az a biztos, nem kockáztat).

Hát nehéz eset, én is voltam hasonlóban.

Nekem vidéki barátnőmmel voltunk úgy, hogy én Pest környékén, vagy külföldön képzeltem el a jövőt, mert a várossal sincs bajom, és messze jobb lehetőségeim vannak mint vidéken. Ő meg alapból elképzelte hogy ő mindig "otthon" lakna a szülőkhöz közel és innentől ugrott az egész jövőkép.

Most lehet szidni a férjet, de ő ingázik napi szinten, és az a célja hogy minél jobb körülményt teremtsen a CSALÁDJÁNAK. Ennyi erővel a nőt is ugyanúgy szidhatjuk, mert csak azt nézi hogy neki meg így kényelmes. Miben jobb a nő? Pont ugyanúgy leszarja hogy a férje mit akar és csak a saját érdekeit nézi.

Meg annyira jön mindenki azzal hogy "ha elválnak"...ha elválnak a nő viszi a fele vagyont, a gyereket, a férfi meg fizetheti a gyerektartást, és még a saját vállalkozását is elbarmolta.

Az tény hogy mindkét fél oldala, és érvei megérthetőek, mert itt gyakorlatilag arról van szó, hogy az egyik félnek "fel kell adnia" a dolgait a másik miatt. Az ilyen meg soha nem vezet jóra.