Mi a megoldás ilyenkor?

"egy goromba mogorva bunko csajt megváltoztatni nem könnyü"

Nincsen nálam a bölcsek köve, de én nem hiszek abban, hogy felnőtt embereket bármilyen életkorban "meg lehetne változtatni". Szerintem felnőtt emberek önszántukból tudnak változni, ha ŐK MAGUK ezt valamiért szükségesnek tartják, belátják, elhatározzák, és tudatosan tesznek érte erőfeszítésket (és még így sem könnyű), vagy akkor, ha az élet valami módon keményen rákényszeríti őket erre.

(Ez utóbbi eset lenne mondjuk például, hogy ha a menyasszonyod 26 évesen nem élhetne a családjával, és kénytelen lenne egy albérletet kivenni, ha nem akar az utcán vagy hajléktalan szállón élni. Szerinted akkor is megelégedne még évekig azzal, hogy közmunkásként dolgozik, vagy elvállalna egy olyan munkát, amiből ki tud fizetni egy albérletet rezsivel és kaucióval együtt?

"valahogy a 3 évet sajnálom eldobni"

Ha ilyen helyzetben lennék, én azt a kérdést tenném fel magamnak, hogy benne maradok-e egy ilyen kapcsolatban pusztán azért, mert egyébként "eldobnám" ezt a három évet, és összekötöm-e az életemet valakivel, akivel már most sem vagyok boldog, aki a jelek szerint nem vágyik arra, hogy együtt éljünk, és akitől már most sem kapok szeretetet és törődést.