Itt mindig mindenki arról beszél, hogy nem lehet házasságot kötni összeköltözés nélkül. De ha a nő mindent megad házasság előtt akkor nem veszik el?

_Itt_ ezt írják. Ebből csak annyi következik, hogy nem innen kell párt választanod, ha te semmiképp sem költöznél össze házasság előtt. Ez egy viszonylag kis közösség (még akkor is, ha akár 10000 aktív tagja is van).

Az alatt, hogy ne adj neki meg mindent azt értik, hogy ne kényeztesd el. Magyarán egyaránt végezzétek házimunkát, egyaránt foglalkozzatok egymással, ne vidd túlzásba.

Szia.:)Szerintem ezt csak azért mondják mert sok dolog van,amit össze költözéssel tapasztal meg az ember.az udvarlás során csak azt látni hogy rendbe szedve,kiöltözve találkoztok,minden passzol bennetek stb. És biztosan van olyan szokása mindkettőtöknek amit a másik nem úgy fog tolerálni,de ha mégis mindent elfogadtok egymásban akkor az a biztos szerelem.Én sem mertem volna soha beleugrani egy házasságba együttélés nélkül,mivel nem tudhatom egy hasonló helyzetben hogy milyen mikor elszakad a páromnál a cérna.Mert annak is vannak kemény fokozatai :) Hogy tolerálja ha nem tudok úgy főzni,vagy segítőkész e.És még sorolhatnám. Ugyan ez dettó fordítva is igaz,tehát az embernek illik magában is keresnie a hibát.jelenlegi barátommal együtt élünk,az első 4 hónapban hetente 4x jelentette be hogy hazaköltözik.Én mindent megtettem érte,a lakást azóta is utálja,de mi jövőre házasodunk.Volt azonban idő,mikor én is meggondoltam,hogy kell e nekem ez a kapcsolat.S ennek a döntő része az volt,hogy tudni kell engedni,s a mi esetünkben is engedni kellett,nekem is neki is.:)

A férfi jó esetben azért veszi el a nőt, mert szereti, és ezt jogilag is biztosítani akarja. Aki azért akar házasságot, hogy valaki vezesse a háztartást, az köpje le magát.

Manapság már nem olyan a közvélekedés, vagy társadalmi norma, hogy a párok évekig együtt legyenek szex nélkül. Persze vannak még, akik képesek erre, de nem sokan. Maga az összeköltözés tényleg azért jó - ahogy azt többen írták előttem -, mert a csendes, dolgos hétköznapokban lehet igazán megismerni a másikat. Az ember nem tudja folyamatosan a legjobb arcát mutatni, így kiderülnek a emberi hibák és gyengeségek, és az is, hogy képesek-e a felek tolerálni ezeket a hibákat. Azt gondolom, hogy nem hiba "mindent megadni", hiszen éppen ezáltal tapasztalja meg a másik fél, hogy mit nyer ezzel a kapcsolattal. Ezalatt nem azt értem, hogy amint először csukódik be a hátatok mögött a közös otthon ajtaja, a nő becuccol a konyhába, és csak akkor jön ki, ha behozza a sört a TV elé, vagy este a párjának kedve szottyan egy kis kamatyoláshoz. Jó esetben a házasság után sem jut idáig egy kapcsolat. Azzal egyet értek, hogy ha felnőtt emberek 3-4 év után sem mutatnak hajlandóságot arra, hogy tovább lépjenek a házasságig, akkor valami nem stimmel. "A papír nem számít" típusú hozzáállás egy maszlag. Ha annyira nem számít, akkor meg is lehet csinálni azt a papírt. Egyébként házas emberként én úgy tapasztaltam, hogy igenis változott valami az esküvő után. Nem lehet megfogalmazni, hogy mi, de igenis változott, és persze jó értelemben. Talán tudatosult, hogy egy család vagyunk, nem pedig két egymást szerető ember, akik összebútoroztak ilyen-olyan megfontolásból.