Szerintetek is csak a pénz kell a "menyasszonyomnak"?

Nahát, sosem tudtam, miféle igaz szerelem miatt van az, hogy a falunkban valahogy mindig gazdag földműves a gazdag földművessel házasodik. Bár aranykalitkában élnek, sosem láttam úgy, hogy boldogok lennének. De úgy látszik ez egy hozott minta, ami alól akkor sem tud kibújni a fiatal, ha meglenne a lehetősége. Az igaz szerelem a pénzhez köti őket, a többi (mármint a férj vagy feleség) pedig a szükséges rossz, ami a pénzhez jár. Gondolom a volt barát is jól érezné magát, ha tudná, a földjei miatt vágyik hozzá vissza az exe.

A volt barátnőd egyrészt gyerek, másrészt teljesen más értékrendet neveltek belé, mint beléd. Valószínűleg szeretett a maga módján, gyerekszerelemmel, ameddig nem vált komollyá a dolog. Most rájött, hogy ha elköteleződne, elvesztené a kényelmet, amiben most él. Ennyit nem ér neki a dolog. Azt tudom mondani, hogy lépj tovább: sokkal jobb, hogy most derült ki, mint az esküvő után. Ő nem hisz benned, és lehet bármennyi érdemed, nem azokat akarja számolgatni. Az érzés jogos, nagyon megalázó lehet, mikor az embert olyasmi miatt dobják, amivel elejétől kezdve tisztában volt a másik, és ráadásul nem is ok a szakításra. Megalázó a család és barátok előtt is, akiknek most el kell magyarázni, miért is nem lesz végül esküvő. Most legalább megismerted a legbelsőbb énjét.

Tehát:

-másfél éve együtt vagytok,

-együtt sem éltek,

-alig ismered,

de te máris házasságot akarsz?

Hülyének hülye a párja, összeillettetek volna.

Uramisten! Ilyen hideg szívű számító némbert! Mondok valamit. Amikor elváltam az első feleségemtől, nem volt gyomrom cigánykodni, hanem hátrahagytam mindent (mindenemet) és úgy indultam útnak. Egy fillér nélkül. Ilyen állapotban találkoztam a második feleségemmel, aki jó házból való, gazdagnak mondható csaj volt. Nagy hajcihő lett náluk, amikor elvitt bemutatni, hisz mindenki azt hitte, a pénzére utazom. Kitagadták. Nem érdekelte, pedig mindketten benne jártunk a korban rendesen. Együtt kezdtünk új életet. Azóta talpra álltunk, lassan megvan mindenünk. A szüleivel is jó már a viszonyunk, mert rájöttek, hogy félreismertek, de azóta sem kaptunk, és nem is kértünk tőlük semmit.

Na, valahol itt kezdődik a szerelem.

haver, örülj, hogy másfél év után kibújt a szög a zsákból. A csaj egy ostoba pitcha, és egy ostoba pitchával kínszenvedés élni, akkor is, ha gazdagok vagytok.

a sztori háttere a következő, apuci kitalálta, hogy szar parti vagy,mer nincs földed. viszont az exnek sok földje van, így az unokának még több lesz! és csak a főd számít a parasztnak. A kiscsaj meg apucira hallgat, téged, aki meg megkérte a kezét, leszar. Micsoda szerelem.

a hiba ott van a dolgokban, hogy az ex azért ex, mert nem működött a kapcsolatuk. most hogy a csaj rájött, hogy gazdagok, szrinted működni fog? lol.

Másrészt meg, szociológiai tény, hogy azok a házasságok nagyobb eséllyel mennek tönkre, ahol a családok közt nagy vagyoni különbség van. Pl ha összeházasodtok, és az apósod tesz alátok házat, amíg ott laktok, folyamatosan belepofázik majd az életetekbe. És nem konstruktívan. Akármennyire is szeretitek egymást, az évek során ez tönkreteszi a kapcsolatotokat. De nálatok még ez a kölcsönös szeretet, és tisztelet sincsen meg. Úgyhogy isten igazából nem veszítesz sokat. Tudom, szar érzés, én is szakítottam néhányszor, ennél hosszabb kapcsolataim is mentek tönkre (az is a pénzen amúgy, a barátnőm a fősuli után tök jól kezdett keresni, nekem meg volt még ket évem csóró egyetemistaként. nem élte túl a kapcsolat), de utólag egyiket se bánom. A csajod is gyakorlatilag nemet mondott a házassági ajánlatodra. Ezt el kell fogadnod.

Becsaptak, megaláztak, kihasználtak. Ez van. Ami megtörtént, megtörtént. Tanulj belőle. kelj fel, rázd meg magad, és menj tovább. Szerinted az mellett vár rád a boldogság, aki ezt megteszi veled?