Komoly és boldog párkapcsolatban élek immáron 3 éve. Minden okés köztünk, csak a házasság várat magára. Mi a véleményetek?

Nekem fontos a házasság, de mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó.

Egy kiegyensúlyozott embert, aki biztos magában azt nem érdekli a 'társadalmi nyomás', úgy cselekszik, ahogy neki jó.

Ezt ti döntitek el. Van, akinek fontos a házasság, van, akinek nem.

Én már többször kifejtettem a véleményemet, hogy nekünk azért volt fontos, mert hivatalosan is egymás hozzátartozói akartunk lenni, minden téren közösséget akartunk vállalni és egy nagyon szép gesztusnak is tartottuk.

Hogy ki hogy érez ezzel kapcsolatban, embere válogatja.

Nyugodtan beszélhettek a témáról, ha úgy érzed, hiszen egy hosszabb, komolyabb kapcsolatban nem árt elbeszélgetni róla, mik is a jövőbeli tervek, a jövőkép.

1-es vagyok.

Az valamennyire természetes dolog az emberektől, hogy kérdezgetik a párokat a jövőbeli terveiktől. Én mondjuk kivétel vagyok ez alól, nem szoktam ilyesmit kérdezni senkitől, azt sem, hogy akar-e gyereket vagy sem, mert az ő dolga. Én sem szeretem a félidegenek ilyenekkel jönnek, gyorsan témát kell váltani és kész.

De hogy megkérdőjelezik?? Na az ilyennel meg abszolút nem foglalkoznék. Kit érdekel, hogy egy kívülálló személy mit gondol az én kapcsolatomról?

Hány éves vagy?

Nem vagyok házasság párti, nekem ez nem számít, de el kell fogadni hogy van akinek igen. Döntsd el te hova tartozol és ne hagyd hogy telebeszéljék a fejed hülyeségekkel. Egyébként meg nem értem hogy egyes embereknek miért nem hullamindegy hogy mások összeházasodnak-e vagy sem, mindenki foglalkozzon a saját életével. Egyébként az ilyen jellegű "kérdésekre" azt szoktam válaszolni, hogy én legalább tutibiztos hogy sosem leszek elvált nő.

Nekem egyáltalán nem fontos a házasság. Nem azért, mert nincs is rá lehetőségem:) De én nem ebben mérem sem a saját, sem pedig más kapcsolatának értékét. Számomra hitelét vesztette azzal, hogy sokan egyből fejest ugranak egy rosszul megválasztott partnerrel, aztán többnek képzelik a kapcsolatukat addig a pár évig, ameddig még együtt maradnak. Aki hűségesen kitart a párja mellett, az papírral és papír nélkül is meg tudja tenni. Viszont a meggondolatlanul házasulók szerintem nagyon rossz fényt vetnek az egész esküvő-témára. Miattuk ma már egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy az igazi kapcsolatra a házasság teszi fel a koronát.

Ha valamelyikőtök vágyik rá, akkor tegyétek meg. Ma már nem jelent nagyobb elköteleződést az együttélésnél, úgyhogy ha biztosak vagytok az érzéseitekben, nem veszíthettek semmit. Beszéltetek már egyáltalán erről? A férfiak általában racionálisabban látják a dolgokat, úgyhogy ritkábban jut eszükbe, hogy egy jól működő kapcsolatban házasságra lenne szükség. A nők viszont inkább érzelmi okokból kötődnek az esküvőhöz. Ha nem jelzed számára, hogy te egyszer szeretnél férjhez menni, mert számodra az jelentené a pontot az i-re, akkor valószínűleg azt hiszi, ez nem fontos számodra. Szerintem ezt mindenképpen előre meg kell beszélni egy kapcsolat elején, és azt is, hogy az együttélés melyik szakaszában lenne optimális sort keríteni a dologra. (kb. milyen életkorban, vagy milyen eseményekhez köthetően) Utána a romantikusabb lelkűek várhatnak a lánykérésre, a gyakorlatiasabbak pedig a megfelelő időben elindulhatnak gyűrűt nézni a párjukkal karöltve.

Mennyi idősek vagytok?

Nem mindegy, hogy 15 évesen jöttetek össze és most épp az érettségire készülve külön a szülőknél laktok vagy már önálló életet éltek, megálltok a saját lábatokon.

Illetve az is fontos, hogy éltetek-e már együtt? Mert ha még nem, lehet arra vár, hogy összeköltözzetek és ha akkor is minden ok, csak utána kéri meg a kezed. Van valami abban a mondásban, hogy lakva ismerkszik meg az ember.

Az pedig fura, hogy a 3 év alatt még elmélet szintjén se jött fel a házasság kérdése. Nem konkrétan kettőtök esetleges jövőbeni házasságára gondolok, hanem egy általános beszélgetésre, kinek mi a véleménye a házasságról pl. egy esküvői meghívás vagy családban történő válás kapcsán.