Mit gondoltok erről a kijelentésről? ("még csajozni akarok")

ne foglalkozz idiótákkal. féltékenyek, mert ők csak 30 éves korukra találták csak meg az igazit. aztán pár év múlva róluk is ugyanúgy kiderülhet, h nem illenek össze. csak ők akkor már 35 évesek lesznek, lesz 2 gyerekük, házuk, kocsijuk, és egy jó kis válóper.. aztán 40 évesen próbálnak majd ismerkedni újra, klubokba járnak, az akkori 20 évesek meg szánakozva néznek rájuk, h mit keresnek ezek ilyen helyen.

én remélem, hogy nem 30 évesen fogok házasodni. addigra már gyerekeket szeretnék. mi is 17 évesen jöttünk össze a párommal, és mi is fiatalok vagyunk, 20 és 22, és mi is úgy érezzük, hogy megtaláltuk egymást. remélem, hogy ez így is marad. ha mégse, akkor még mindig lesz időnk új párt találni magunknak, anélkül h szánalmasak és kétségbeesettek lennénk :)

ha szeretitek egymást akkor szeressétek, tervezgessetek. részegen mindenki mond hülyeséget. lehet, hogy van benne igazság is, de ha tényleg szeret, akkor nem fog megcsalni soha. éljétek az életeteket úgy ahogy jól esik! úgyis eldől majd, hogy mi lesz. ne szakítsatok azért mert pár diló szerint 22 évesen nem szabad kapcsolatban lenni, csak szexelni fűvel-fával..:D nevetséges

Ha még nem éltek együtt, akkor én is javaslom. Ott kibújik a szög a zsákból. Nekem is volt 18 éves koromtól "komoly" kapcsolatom. Maga volt a tökély. Már a 2. hónapban kijelentette, hogy én leszek a felesége. Minden tökéletes volt, mi voltunk az álompár. Aztán összeköltöztünk. Na itt kiderült minden turpisság, hogy mégsem illünk össze. Ami korábban nem derült ki, az másfél év alatt teljesen. Nem bántam meg utólag, hogy vége lett.

A kérdésre visszatérve. Ha nem foglalkoztatná a kérdés, akkor nem bukott volna ki belőle. Persze, még el lehet nyomni pár évig, de egyszer úgy is előtör a kíváncsiság és az marha kellemetlen, ha akkor már család van... és kiderül, hogy mégsem te vagy az igazi...

Mi is 22 évesek vagyunk, mi is öt éve járunk. Szeretjük egymást, mi is szoktunk a közös jövőnkről beszélni. Ugyanakkor nekem is eszembe jut néha - de inkább csak olyankor, amikor megkörnyékez egy kedves-okos-helyes srác -, hogy bár fiatal vagyok, nem lesznek már kalandjaim, első csókjaim és randijaim, de úgy gondolom, ha az ember minden kísértésnek enged, sosem tud megállapodni. Eldöntheted, hogy maradsz-e azzal, akit szeretsz, vagy továbbmész, hogy "kipróbálhass több partnert", szerintem ez csak elhatározás kérdése, de minden korosztályra igaz.

Én most voltam elsős az egyetemen, az első hetekben járkált utánam egy srác, nagyon édes volt, és rossz kedvem volt, amiért el kellett küldenem. De sosincs arra garancia, hogy egy másik partner mellett megkapnád azt, amit a jelenlegi nyújtani tud. Ha ellaposodik a kapcsolatotok, vigyetek bele színt, ne hagyjátok meghalni, ennyi a lényeg.

Én eldöntöttem, hogy lecövekelek a barátom mellett, maximálisan elégedett vagyok vele (bár tudom, gyenge ez a megfogalmazás, mintha egy hajápoló termékről írnék), szeretem, ő is szeret, sőt, magamat is szeretem mellette. Nem kell más... Persze nem akarok naivnak tűnni, tudom, hogy bármikor ki tud siklani egy kapcsolat, de jelenleg tényleg úgy gondolom, hogy miután elmúlna az újdonság varázsa, a barátomat kezdeném el keresni minden fiúban...

Beszéltesd erről a témáról, hátha ő is erre jut végül.

L22

Nem irtad hogy együtt éltek-e?

Az hogy fiatalon jötetek össze az nem jelent semmit,vagy sikerül a holtomiglan vagy nem,ez akkor is álja ha valaki 30évesen találja meg az igazit.Viszont a kijelentése alapján neki még élnie kellene,most hagyjuk hogy részeg volt,nagy általánosságban a részeg ember őszinte,megmondosabb,sokkal szókimondobb.

Feltehetőeg ő nem élte ki magát,viszont szeret és nem fogja feláldozni a kapcsolatot pár kosza numeráért,báris mostmég enm,az hogy a jövöben meg birja e állni az majd kiderül.

18voltam mikor összejöttem a férjemmel(23)nekem egy rövidke kapcsolatom volt előtte és igen,pár év után esett le hogy le vagyok "kötve" nem éltem,volt pár flörtöléses kaland(csak ennyi ettől több soha)amit a férjem szerencsére megbocsájtott és ráfogta arra hogy nem éltem ki magam.Ő kezdetektől kezdve ugy állt hozzá hogy neki elég volt,megtapasztalt pár lányt és köszöni neki nem kell több.12éve vagyunk együtt,jövöre lesz a 10éves házzaságink.

A kérdésre válaszolva: előbb-utóbb ez a még csajozni,élni akarok miatt vagy félrelép majd a párod vagy szakítotok...

És most az én történetem : 16 éves koromban megismertem egy 3évvel idősebb srácot...nagy szerelem, imádat...majdnem 7 évig voltunk együtt...mindig is tudtam a szívem mélyén, hogy ez a kapcsolat azért fog tönkremenni, mert egyszerűen nem hittem el, hogy majd én leszek az első és utolsó is...oké, nekem is voltak előtte "kapcsolataim", de hát így utólag visszagondolva ezekre a tini dolgokra hivatkozni, mint kapcsolatok, tapasztalat nem volt okos dolog :D Az exem egyszer csak szakított, mondván ez már neki monoton, újra vágyik...meg is d**ott valami nőcskét, de aztán újra összejöttünk, mert úgy gondoltuk mi össze tartozunk,én rengeteget szenvedtem, de miután letisztult a kép megláttam, hogy mi nem is vagyunk olyan jó páros már így huszonévesen...éreztem, hogy közeleg a vége, de nem mertem meglátni..aztán a csodálatos exem bepróbálkozott többször is a legjobb barátnőmnél...aztán végleg elváltak útjaink. Azóta szórakozok, megvolt életem első érzelemmentes szexelése az egyik ismerősömmel és hát igen, baromi jól érzem most magam,sodródok az árral, 22 évesen itt az ideje, hogy ismerkedjek, flörtöljek stb...ha meg időközben rám talál az igazi,akkor azért csak külön hálás leszek... :)

Persze ezzel nem azt mondom, hogy most azonnal szakítsatok, de magamat látom benned...én is mindig letámadtam azokat, akik merték azt mondani, hogy mi nem együtt fogunk megöregedni,mert túl hamar jöttünk össze...aztán így utólag meg...érted :)