Mit kéne tennem egy ilyen helyzetben?

A párommal már egy jó ideje együtt élünk és teljesen kiegyensúlyozott a kapcsolatunk. Sokszor mondja is, hogy majd én leszek a felesége még viccelődni is szokott vele, hogy legjobb lesz, ha szokom a gondolatot. A baj csak az, hogy most leszek 30 éves és mondjuk 2 évvel ezelőtt még elolvadtam attól, hogy ilyeneket mond, de mostmár kicsit zavar, hogy körülöttem mindenki férjhez ment azóta, sokan gyereket is szültek, nálunk meg ez poén számba megy.

Az a baj, hogy azt hiszem, hogy képtelen arra, hogy elhatározza magát, csak halaszgatja, hogy majd egyszer. Beszélgettünk is erről, és amikor felhozta, hogy én leszek a felesége, és én rákérdeztem, hogy mégis mikor, akkor az volt a válasz, hogy hát majd egyszer. Egy ilyen helyzetből hogy lehetne kimozdulni? Még mondjuk a házasság annyira nem is fontos számomra, de ugyanez a helyzet a gyerekvállalással is, hogy majd egyszer és főleg neki fontos, hogy előtte összeházasodjunk. Viszont én nem 40 évesen szeretnék családot, hanem maximum 1-2 éven belül és ez nem türelmetlenség! Még puhatolóztam azzal is, hogy mi történne, ha véletlenül teherbe esnék, és azt mondta, hogy szerinte fantasztikus lenne, ha lenne gyerekünk. Akkor meg miért nem hajlandó tenni érte? Miért kell rögtön meghátrálni, hogy inkább majd x idő múlva? Nem tudom mi bírhatna egy halogatós embert rá arra, hogy a sarkára álljon? Jobban élünk, mint a nagy átlag, jó családi háttérrel, szóval ilyen gondjaink sincsenek...