Hogy illik? Nem lesz kellemetlen?

Hat ja, atugrik, viszi a gyuruket, te fincsit fozol, sutsz, rendeltek tortat, es a baratod visz apukadnak egy italt, anyukadnak meg viragot. Egy csokor viragot nem mersz megemliteni neki??? Miert? Akkor kesobb hogyan fogtok kommunikalni egymassal, ha ezt nem mered neki megmondani?

Atugrik es megkeri a kezedet.

Mar tanulja a verset???

Hat figyeljetek! Azert nem mindenki szuletett ugy, hogy mindent tud. En is hasonlo helyzetben vagyok, meg szeretnem kerni a baratnom kezet, DE sok minden atfutott az agyamon. Pl. megtehetjuk kettesben, igaz, hogy romantikusabb, meg nagyobb lehet a meglepetes, de nem biztos, hogy a szulok is igy latjak jonak. Regebb pl volt egy olyan szokas, hogy a fiu az apjaval ment a lany hazara leanykeresre, amit lehet, hogy az idosebbek meg mai napig elvarnanak. En is pont emiatt izgulok, mert ez egy nagy lepes az ember eleteben, es ha valamit nem csinal jol, akkor ez sokba kerulhet.

Vannak akik mar atestek rajta, es le van tudva nekik, de ha visszagondolnak, ok sem biztos, hogy tudtak mit hogyan csinaljanak. Ez nagyon sok mindentol fugg, vannak akinek a szulei elvarjak, hogy egy bizonyos hagyomanyt kovessen a leanykeres. Az nagyon egyszeru ami az amerikai filmekben megy, hogy csalad osszegyul valamilyen esemenyre, fiu odalep a mikrofonhoz, es megkeri a lany kezet a nagy tomeg elott. Ennek ket buktatoja van: 1. amerikai szokas, nalunk ez lehet kulonbozo; 2. a filmekben minden tokeletesen megy, mindenki meghatodik, stb.

En azt javasolom, hogy valahogy vezesd ra a baratodat, hogy dokumentalodjon az internetrol, vagy mas forrasokbol, es mondd meg neki, hogy rabizod, mert azt szeretned, hogy meglepetes legyen. Esetleg utalhatsz ra, hogy hogyan szeretned.

Ez a tobbieknek szol: Amig az ember nem esik at valamin nincs honnan tudja, hogy mit hogyan kell, es nem szegyen kerdezni. Ez nem azt jelenti hogy valaki bunko lenne, vagy valami baj lenne vele. Gondoljatok vegig, hogy hany uj dolgot probaltatok ki az eletetekben, es nem ment elsobol (meg akkor sem, ha reszletesen elmagyaraztak, hogy hogyan is kell). Ilyenkor jol esik nektek ha lehulyeznek es lebunkoznak? Nem. Ez egy olyan dolog amit az ember egyszer csinal az eletben es akkor tokeletes kell legyen. Jobb elotte kerdezni es dokumentalodni, mint utolag azt targyalni, hogy hogyan kellett volna. (Bocs az utolso bekezdesert, kicsit off-nak tunik, de sajnos ezt muszaj volt elmondjam, mert sokan olyanok irnak ezen az oldalon, akik nem tudjak belekezelni magukat ebbe a helyzetbe)

Szereted te a párodat? Mert kedvesen véded őt, csak akkor meg miért akarod belefuttatni egy kellemetlen helyzetbe? Ha már tőled kért segítséget, tanácsot, akkor miért esik nehezedre elmondani neki, amiket leírtál? Mondd meg, hogy anyukádnak a "sárgarózsa" a kedvenc virága, apukád meg a "házipálinkáért" rajong.

Vagy miért nem mutatod meg neki itt az Eljegyzés rovatot, annyi bizonytalan, lelkes fiú kérdezett már ilyesmiket, hogy nyugodtan meríthet belőle ötleteket.

Különben meg te írtad, hogy neked az kínos, hogy neked kell irányítanod, meg neked nem lesz meglepetés.

A kor meg ebben az esetben nem számít, ha már a harmincadik eljegyzése lenne, akkor tudná az illemet - főleg, ha szüleidet is imseri kellően, hogy vajon mit várnak el ebben az esetben, pl. mert neked is a harmincadik eljegyzésed, és el tudod mondani a korábbi buktatókat.

Gondolkozz, és segíts neki, ha már erre kért.

Miért kéne a párodnak vagy neked tudni, mit illik ilyenkor vagy mit nem?

Ha jól tudom illemtant elvétve oktatnak, ha valami csoda folytán mégis benne van a tanmenetben, az eljegyzésről egy szó sem esik!!!

Szóval ezt nem kell kisujjból tudni.

Nézz körül felétek mik a szokások, aztán vizsgáld meg a szüleid temperamentumát:mennyire kell hogy belevonjátok őket? - általában azért minden szülő örül, ha részese lehet egy kicsit a lánya egyik nagy napjának, örömének.

Nővérem eljegyzésén anyám szervezett mindent, és a családi ebédet teljesen elrontotta a fontoskodásával.. pl. mikor jött a gyűrűfelhúzós rész, jóformán felszólította a vőlegényt, hogy húzza fel a gyűrűt, holott ő is tudta, csak előtte szeretett volna mondani tesómnak pár szót. 22 vagyok, nekem még nem volt eljegyzésem, de ha egyszer úgy hozza a sors, biztosan csak kettesben szeretnék örülni a párommal ennek a döntésnek.

Aztán bejelentjük a szülőknek. Ennyi. Ez a mi döntésünk lesz. De nem vagyunk egyformák. Azért van ez az oldal, hogy megkérdezd, amiben nem vagy biztos! :)