Mért mindig a pasi dönt az eljegyzésről?

Hanem olyan nő hozza fel, akinek annyi esze van, mint egy marék molylepkének, és utána még értelmezi is a hallottakat, akkor nincs vele semmi baj.

Baj azzal van, hogy "Te Benő, mikor veszel már el? Nézd már, hát már 6 volt osztálytársamat is megkérték, te mikor fogsz? Karácsonykor? Szilveszterkor? A szülinapomon? Valentin napon? De mikor kéred már meg a kezem? De miért nem kéred meg a kezem? De Benő, nézd meg feltették a Facebookra a Robiéknak is meg volt az eljegyzést!!! MIÉRT VESZNEK EL MINDENKIT CSAK ENGEM NEM????? MIÉRT IDEGESÍT MÁR A TÉMA???? MI BAJOD VELEM???? NEM AKARSZ ELVENNI????? MÁST MIÉRT VESZNEK EL????

Te Benő, de most komolyan, már másfél éve együtt vagyunk, <3 <3 már elvehetnél, a Fannit egy év után... Én 117 vendéget szeretnék és ezt a ruhát, ugye milyen jó lesz? Megkérsz már végre... Légyszi... Mire vársz már??????

Amit a 10-es írt, az tök igaz.

Kiegészítem viszont a saját szempontomból a saját meglátásommal az egészet:

Szóval ebben az agyon egyenlített világban teljesen mindegy kellene legyen, hogy a nő vagy a férfi dönt az eljegyzésről (megy egyéb hasonlókról, pl. ha már az ismerkedésre gondolunk, a férfi kezdeményezzen, vagy a nő kacsingasson a kiszemeltre?!).

Egyenjogúság van és a kötelezettségeket sem csak az egyik fél viseli. Tehát manapság egy nőnek is ugyanannyit (vagy még többet) kell dolgoznia munkahelyen, hogy pénzt keressen és eltartsa magát. (Igen, még többet, hisz a munka világában azért még mindig hátrányosan különböztetik meg a nőket. Kevesebb fizu, már ha egyáltalán adnak neki munkát...)

Mindegy, tehát csinálja, dolgozik, többet, mint a férfi, nem fáj neki. Emellett otthon mos, főz, takarít. A férfi meg nem nagyon dolgozik otthon. Vagy az anyja megcsinálja helyette, vagy a barátnő/feleség, ha már van neki.

Akkor ha már annyival több terhe van a nőnek, akkor nem az lenne logikus, hogy az ilyen fontos döntés, mint házasság, neki is több beleszólása legyen?

-A régi világban egyértelmű volt, hogy a férfi keresi a pénzt, a nő otthon mindent megcsinál, gyereket nevel. Tehát valahol a férfi tartja el a nőt, és így sokkal nagyobb joga van neki kezdeményezni, dönteni, stb.

-A modern világban meg elvárás a nőtől is a pénzkereset, míg a férfitól is a házi munka.

-Csak ez utóbbi nincs kialakulva tisztán, ugyanis teljesen keveredik a régi szokásokkal.

Pl még mindig vannak nők, akik inkább eltartatnák magukat. Ők azok a tipikus eljegyzést és egyebeket kikunyerálósok... És még mindig tele a világ a lusta trehány férfiakkal, akik a ruhájukat sem képesek kimosni, nemhogy nagytakarítani. Ráadásul a munkahelyeken sem egyenlők az esélyek...

Saját:

Én pl próbálnék a mai elvárásoknak megfelelni. Szívesen dolgozok (nék, ha lenne épp munkám) 8 órában, szívesen csinálom a házi munkát. Az se lenne baj, ha életem párja lustább, és több hárul rám. Az se zavar, ha megvannak a tradíciók, hogy ő kezdeményezi a kapcsolatot, ő kéri meg a kezem (ezeket bevallom nem is nagyon tudnám lazán megtenni, nem vagyok annyira modern).

DE UGYAN HAD LEHESSEK MÁR BIZTOS ABBAN, HOGY ÉLETEM PÁRJA VALÓBAN VELEM AKAR LENNI EGÉSZ ÉLETEMBEN,VAGY SEM!

Ne tartson senki bizonytalanságban! Ha csak pár hónapos barátnő státuszt szán nekem, akkor legalább tudjam!

Szóval ha majd tökéletesnek érzek egy kapcsolatot, és ezen érzés után sokáig nem kezdeményezi ő a házasságot, akkor megfogom tenni én.

Nem, nem az eljegyzést, ezt éppolyan külvilágnak, rokonságnak szóló puccparádénak érzem, mint a lakodalmat... De magát a házasságot (csak kis körben lebonyolítva), az fontos, hiszen szeretném ha gyerekeink lennének és azok családba születnének...

Nincs mese, kezdettől fogva meg kell beszélni, hogy ki mit szeretne. Ha Jucika sunnyog, és kikönyörgi a fentieket, az éppolyan gáz, mint ha Gézuka eljegyzési gyűrűvel és házasság reményével áltatja Jucikát, hogy addig is legyen kivel ágyba feküdnie, míg nem jön a következő nő...

Azért, mert a pasik szereti azt tudni, hogy becserkészték a nagyvadat, levadászták és övék a legjobb zsákmány. :)

Lásd: feleségül/nőül veszi, férjhez megy hozzá.

Értsd: lehet, hogy a nő akarata érvényesül a háttrében, de egy okos nő tudja, hogyan hasson a férfira úgy, hogy az úgy érezze, ő szerezte meg a nőt és nem fordítva. :)

Nálunk nagyjából úgy volt ez, hogy miután jártunk egy ideje, akaratlanul is megismertük másik álláspontját a házasságról, jövőbeni terveinkről. De nekem, lányként eszembe sem jutott volna elvenni a lehetőséget a barátomtól, hogy feltegye azt a kérdést, amit remélhetőleg csak egyvalakinek, nekem fog feltenni... Még hogy ha egyértelmű is volt a korábbi beszélgetéseink és kapcsolatunk komolysága alapján, hogy nem mondok nemet, akkor is szükség volt erre a megható élményre, ráadásul nagyon ügyesen megszervezte egy várlátogatás keretében, így lesz mit mesélnem a gyerekeinknek is pár év múlva :)

Sóval, mi tulajdonképpen közösen döntöttünk, azzal, hogy a három év együtt járás alatt összekovácsolódtunk, és tudtuk, hogy közösek a terveink, illetve házasság-pártiak vagyunk mindketten. Így a nagy kérdés igazából nem is volt kérdés :)

De nekem nagyon jól esett, és még aznap este elmentünk hozzánk, és apukámtól is megkérte a kezem, aki könnyekig meghatódott ettől.

Így tulajdonképpen azóta csak annyi változott, hogy még bátrabban és nyíltabban tervezzük a közös életünk, illetve a szerény esküvő részleteit.

De például az ő húga egyáltalán nem akar házasodni, és az ő barátja sem. Nekik tökéletesen megfelel így, megbeszélték, nem akar egyikük sem változtatni. A gond ott van, ha az egyik fél mindenképp házasodni szeretne, a másik meg egyáltalán nem. Szerintem két-három év után úgyis szóba kerül a téma, aztán legfeljebb születik egy kompromisszum, vagy úgy döntenek, így nem tudnak tovább együtt élni, tervezni, és inkább külön válnak, ideiglenesen vagy végleg. De a másik áltatását semmi esetre nem tartom célravezetőnek, hiú reményeket táplálni belé, csak mert jó vele...