En a parommal negy honapja vagyok eggyutt! Valamelyik nap aszt almodtam hogy eljegyzett, es eggyutt mentunk gyurut venni! Mikor elmondtam neki, hogy mivolt?

Nagyon offtopic lesz, de bevállalom. A sokat pocskondiázott, számító, egoista, csak a saját érdekeit néző válaszadó vagyok. Nem védem magam, gondoljatok amit akartok. Viszont ezzel a saját szűklátókörűségéteket bizonyítjátok.

Mindenki ismeri Rómeó és Júlia történetét. Talán olvastátok az eredeti darabot. A világ egyik legszebb szerelmes történeteként tartják számon. Miről is szól ez? Két fiatal találkozik, és végzetesen egymásba szeret. Pár perc, egy tánc alatt kiderül, hogy nekik nem kell más, ezzel az idegennel akarják leélni az életüket. Aztán elérkezik a híres erkélyjelenet, amikor is a két fiatal örök szerelmet vall egymásnak. Mit is mond Júlia? "Ha komolyan gondolod, úgy üzend meg azzal, akit hozzád küldök, mikor lesz nászunk...". Világos: ha Rómeó nem lett volna hajlandó elvenni Júliát már másnap, az többet szóba sem állt volna vele, hiszen ő nem egy könnyen kapható kis cafka. De Rómeó érezte, hogy neki Júlia az igazi, és hiába volt előtte több szerelme (a bál előtt épp egy Róza nevű lányról áradozott), azt mondta, hogy ezért a lányért érdemes feládoznia a szabadságát. Aztán mi történik? Míg a halál el nem választ... Őket a halál nem is választotta el, éppenhogy örökre összekötötte őket. Ezek szerint (és valószínűleg szerintetek) akkor Júlia nem volt más, mint egy egoista liba, aki csak a saját érdekeit nézte, Rómeó meg egy sajnálatra méltó balek, aki hagyta magát behálózni.

Valahogy így voltunk mi is a leendő férjemmel. Szerelem az első látásra. Közös eskü a második héten, amit fél év után a családnak is elmondtunk. A házasság számomra és számára is örökre szól, ellentétben a mai általános "ha nem működik, legfeljebb elválunk"-felfogással. Én is döntöttem akkor, ő is döntött. Egy életre. Ez egy olyan szövetség, amit senki és semmi nem bonthat fel. Én így gondolom. A történethez hozzátartozik, hogy azóta évek teltek el, és még mindig ugyanolyan boldogok és szerelmesek vagyunk, mint az elején. Innentől kezdve inkább őt kellene megkérdezni, miért boldog emellett az egoista liba mellett. :) Elismerem, az én esetem nem tipikus példa, és mivel nem ismerem a kérdező motivációit, a pontos helyzetét, úgy éreztem, hogy egy olyan választ kell írnom, ami alternatívaként szolgálhat a "nem a gyűrűtől lesz igazi a kapcsolat"-jellegű válaszokra.

Hát igen, hogy a szerelem mikre nem képes, igaz? :)

Nekünk tegnap volt az eljegyzézünk 4 hónap után, és nagyon jól megvagyunk.Kívánom, hogy ti is ilyen boldogok legyetek, ha megkéri a kezedet.