Szerintetek 20 évesen korai még az eljegyzés? Másfél éves kapcsolatról van szó.

Nekem az lenne. Mármint korai. Nagyon. Nem a kor, hanem a másfél együtt tölött év miatt. Nekem sokkal idősebben, érettebb fejjel sem elég másfél év, amit ráadásul külön fedél alatt töltünk, hogy döntsek ilyesmiről. Ennyi idő alatt, ennyi idősen pedig elég valószínűtlen, hogy a kapcsolat átment volna azokon a "szakítópróbákon", amiket ha kiáll, már elég jó eséllyel mondható, hogy legalábbis belátható időn belül nem lesz válás a vége. (Gondolok itt betegségre, anyagi nehézségre, felbukkanó intrikus/csábító kollégákra és az együtt lakás számos apró buktatójára.)

A gratulációk már csak azért is mennek, mert így illik, így szokás. Ettől még biztos sokan a hátuk mögött ingatják a fejüket, meg kibeszélik, hogy nem lesz ennek jó vége.

ma 15:26!

Nagyon jól látod. Vagy, ha nem is válnak el, a kapcsolat tönkre megy. Megszokásból maradnak együtt... Szerintem olyan nem létezik, hogy életük végéig szeretik egymást tiszta szívükből.

Én úgy veszem észre, hogy manapság sajnos divat lett az eljegyzés is. Az egész sokszor csak a külsőségek miatt van (TISZTELET A KIVÉTELNEK!!): lehet villogni a gyűrűvel, kiposztolni fészbukkra és 1000 lájk, bezsebelni az irigykedő pillantásokat stb.

Aztán a kedves párnak fogalma sincs arról, hogy mi is az a házasság, közös élet, önálló család, esetleg gyerekvállalás. Én majd csak akkor szeretnék eljegyzést, ha már utána a házasság is meglesz kb. egy éven belül, különben semmi értelme az egésznek. Az eljegyzés a házasság kapuja, az a folyamat, mikor a pár tudatosan már a házasságra készül.

Nem időhöz, vagy korhoz van kötve a szerelem.

A szeretet elmúlhat, de a szerelem nem. Akik az "úgysem tart örökké" dologgal dobálóznak, azoknak valószínűleg egy nagy rakás ... az életük. Mindig lesznek ilyen emberek, akik pofára esnek az életben, átverik őket, nem becsülik meg és félnek tovább lépni a következő csalódás miatt. Ezekből lesznek az örök pesszimisták, akik azért akarnak másokat megfosztani a szerelemről való ábrándozást, mert nekik nem jött össze, ezért irigy módon másoktól is "féltik". Sokan mondhatják erre, hogy "én igen is szerelmes voltam", meg hogy "mi mindennél jobban szerettük egymást, mégis vége lett"... Egy boldog párkapcsolathoz két ember szükséges kölcsönös érzésekkel. Aki a szerelem valóságát megkérdőjelezi, az ennyi erővel azt is megtagadhatja, hogy létezik az idegesség, barátság, izgulás, vidámság, stb stb. Amikor elmond valaki egy jó viccet, akkor miért nevetsz rajta? Mert van lelked... Be lehet mesélni szinte bárkinek, hogy ne ábrándozz, nincs igaz szerelem, de aki átélte, vagy még ma is éli, ha mindketten élnek, annak sosem. Édesanyám 10évesen ismerte meg Édesapámat, aki 4évvel később (igaz csak szóban még), de eljegyezte 19évesen összeházasodtak és 84évesen úgy hunyt el az Édesapám, úgy hogy a párja (Anyukám) fogta a kezét éjszaka, és úgy kelt fel Anyu, hogy akivel az egész életét leélte vidáman, kölcsönös szerelemmel és hűséggel az holtan fekszik mellette, MOSOLYOGVA és a kezét Édesanyám arcához helyezte. Egyszer nem inogott meg egymásban a bizalmuk és a hűségük. Anyukám meglepő módon, jól reagálta le Apám elveszítését, de természetesen szomorú is volt, de csak ennyit mondott mosolyogva nekünk: Katonaság miatt is külön kellett élnünk 3évig, ez a pár év sem fog gondot jelenteni. Tudom, hogy a túlvilágon is vidáman vár majd rám és örülök, hogy ilyen boldog életet élhettem vele. Én a páromat 21évesen vettem feleségül, és így 30év házasság után is ugyanúgy szeretjük egymást mint a kapcsolatunk elején és én HISZEK benne, hogy Édesapámékhoz hasonlóan, mi is és a gyermekeink is boldogan élünk, míg egyszer meg nem halunk. Részemről ennyi hozzáfűznivalóm lenne.

Csak arra lennék kíváncsi , akik azt állítják nincs örök szerelem és minden kapcsolat véget ér, mihez akarnak kezdeni az életükkel? Csak azért sem házasodnak meg mondván: "Úgyis vége, akkor meg minek?".. Vagy komolyan ti mit gondoltok?

-Én igenis hiszek az örök szerelemben és abban, hogy a férjemmel fogom leélni az egész életem holott csak 1 éve vagyunk házasok (persze már 8 éve ismerjük egymást,de ez is idő és azóta egy cseppet sem szeretem kevésbé...)

És az,hogy valaki fiatalon házasodik egyáltalán nem garancia a válásra.. Minden korban bekövetkezhet a válás,de ez nem ad arra okot,hogy azt feltételezzük nem szerethetni egymást senki sem örökké.

Véleményem szerint ha két 20 éves eljegyzi egymást nem kell megbotránkozni és máris rosszakat jósolni. Egyrészt csak eljegyezték egymást, ez nem feltételezi azt , hogy máris összeházasodnak lehet csak annyi hogy mindenféleképpen össze akarják kötni az életüket egy idő után.. Másrészt lehet jobb házaspár lesz belőle ,mint azokból,akik idősebben házasodnak..

Az én történetem röviden annyi, hogy 14 évesen ismertem meg a mostani férjemet és tavaly házasodtunk össze , azóta született egy kisfiúnk is.

22 éves leszek párnap múlva, de nem bántam meg , hogy ilyen "korán" házasodtam és szültem gyereket, mert én nem tartom ezt koránnak.

Szóval lényegében a válaszom az , hogy szerintem nem korai, hogy eljegyezték egymást.