El akar jegyezni, de a szüleim nem őt szánták nekem! Most mit tegyek?

Nem ennek a párnak a másik tagja vagy?

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__eljegyzes..

Ott már sok mindent irtak, olvasd át, lehet, hogy van benne neked is hasznos válasz (akkor is, ha csak véletlen az egybeesés).

Eljegyzéshez egyébként nem kell beleegyezni senkinek és az nem egy "felhajtást" jelent. Ha akarjátok, akkor csak annyi, hogy ö megkéri TÖLED! a kezed, igent mondasz és felhuzzátok a gyürüket.

Az eljegyzés egyikötöket se kötelez ( jogilag) semmire, már csak ezért se jó elsietni.

18 évesen még gondolom, nincs megélhetésed, tehát jobb, ha elöször azt döntitiek el, hogy hoygan képzelitek a közös életeteket - anyagi téren is. Ha a szülöknek kellene letartani benneteket, akkor beleszólhatnak, ha önállóan meg tudtok élni, akkor nem. Ha a második esetben megszakitják veletek a kapcsolatot, azt le kell fogadni - késöbb, ha jól beválik, valószinüleg megbékülnek.

El kell mondanod a szüleidnek, hogy te szereted azt a fiút, és vele akarsz lenni, mert ha te vele vagy boldog, akkor nem szólhatnak bele. Nem nekik kell szeretniük, hanem neked.

Az én barátom a nagymamámnak nem tetszik, de én hamar a tudtára adtam hogy nem érdekel a véleménye.

Ha igazán szereted a párodat, akkor ragaszkodj hozzá és így a szüleid is belátják hogy itt a te életedről van szó, nem az övékről. Sok sikert hozzá!

Az ember a szüleit nem cserélheti le. Megváltoztatni sem áll hatalmában Őket.

Viszont egy felnőtt ember nem tartozik engedelmességgel a szüleinek. Tisztelettel tartozik nekik, hálával, amiért a világra jöhetett és felnevelték odáig.

Nem ismerlek sem Téged, sem a szüleidet. Nagyon valószínű, hogy Ők jót akarnak Neked. Sok szülő teszi ezt elég rosszul. (Olykor Én is, persze.) :P

A gyerek fejlődésének nagyon fontos része, amikor önálló döntéseket hoz, és elköveti az első igazán nagy baklövéseit a világban. Ez annak a szülőnek, aki nem tudja elengedni a felnőtt gyerekét, nagyon fáj, mert belül még mindig úgy érzi, felelősséggel tartozik érte. (Sokszor e mögött az az önvád van, hogy nem törődött a gyerekkel eleget, így nem sikerült olyan jól felnevelnie, mint akarta volna. Nem tudott még átadni neki mindent, ami az önálló élethez kell. Ezek a vádak vagy igazak, vagy nem, másodlagos, a lényeg a meglétük.) Az ilyen szülő akár élete végéig is gondoskodni akar a gyerekéről, óvni, védeni, dönteni helyette stb. Ezzel árt a gyerekének, nem hagyja leválni Őt. (Jelen esetben Téged.) Szeretetből teszi, ezért nehéz elítélni ilyenkor. Nem is kell.

NEKED kell a saját életedet élni, és ezt elfogadtatni Velük. Ha meg bírjátok beszélni, úgy. Ha nem, akkor bizony lehet, hogy átmenetileg, akár évekre is meg fog romlani a viszony köztetek. Ha továbbra is tiszteled a szüleidet, és nem hagyod, hogy az indulataitok (az Övék is!) vegyék át az irányítást, akkor ez a dolog majd lecseng. Akkor megint lehet majd javítani a viszonyon.

Ennek nem sok köze van ahhoz, hogy együtt leszel-e a barátoddal addigra, vagy milyen lesz az életed, milyen hibákat fogsz még elkövetni? Csak az számít, hogy mikor nősz föl, válsz valóban felnőtté, és a szüleid mikor fogadják ezt el? Nem áltatlak, van olyan is, hogy soha. Akkor Neked ez jutott, ezzel kell majd együtt élned. Mert továbbra sem cserélheted le Őket. Elfordulhatsz Tőlük, ez jogodban áll, csak akkor számolnod kell ennek a LELKI következményeivel. Én ezt nem javaslom. Elköltözhetsz, de maradjatok kapcsolatban, és amennyire csak bírod, jó viszonyban akkor is. Ne vesszetek össze, ne tagadjátok meg egymást, mert az később nagyon rossz tud lenni!

Nem tudom, mennyire segít Neked, amit írtam, én jó szándékkal adom. ;)

A te barátod, vagy az övéké? Te szereted, vagy ők? A te életed, vagyaz ővék? Ha úgy gondolod, hogy ez a te életed, akkor tégy úgy, ahogy gondolsz. Ha úgy gondolod, hogy a szüleidnek joga van dönteniük helyetted a te sorsodról, akkor kövesd őket engedelmes birka módjára, és légy boldogtalan egész életedre. Hagyd továbbra is, hogy uralkodjanak feletted!

Az, hogy "fiatalabbnak néz ki a koránál", csak egy idióra kifogás arra, hogy ne mondjákel neked a valóságot, amiért nem szeretik.