Szerintetek is korai 3 év után az eljegyzés?

Nem a korotok miatt mondom, hogy kicsit korai, sőt még csak nem is azért mert hivatalosan nem éltek együtt, nem az számít igazán.

Az eljegyzés a családalapítás küszöbe, amihez azért önálló kereslet sem árt. Ha mindketten tanultok még, és eltartottak vagytok, akkor szerintem várjatok még addig, míg végeztek a sulival. Ezt most nem azért mondom, mert anyagias vagyok, hanem azért, mert a házasság szerintem bizonyos önállósággal is jár (vagyis kéne, hogy járjon).

Szerintem sem a korotok és a kapcsolat hossza miatt korai, hanem a következők miatt:

- nincs önálló kereseted, munkád

- nem éltetek együtt (szülőknél NEM ugyanaz, hidd el)

- nincs közös kassza--> ezt ki kell próbálni szerintem házasság előtt, mert akkor már minden közös lesz, és ha nem jöttök jól ki a pénzzel akkor ott már késő lesz

- egyáltalán feltetted ezt a kérdést

De a fő az együttlakás, szerintem is. Mi 4 hónapig laktunk együtt mielőtt a férjem megkérte a kezem. Azt mondta, már előtte is megkérte volna, de előbb biztos akart lenni benne, hogy együtt is tudunk normálisan lakni. Magam sem gondoltam másképp, úgyhogy örülök, hogy így tette :)

Szerintem egyáltalán nem korai, volt időtök kiismerni egymást.

Abban igaza van az előttem szólóknak, hogy lehetséges, hogy ha összeköltöznétek érhetne meglepetés ( egy új oldalát megismerni ) de akkora 3 év után szerintem nem, ami a kapcsolatotok közé állhatna.

Mi is lassan 3 éve leszünk együtt szintén 20 vagyok, és kb. ugyanígy "lakunk együtt" tehát magamból kiindulva tudok vélekedni, én nem érezném korainak egyáltalán.

És visszaolvastam a kommenteket azt láttam te úgy vélekedtél ha lenne rá lehetőségetek (anyagiak) összeköltözésre,házasságra akkor bele mennél azonnal.

Akkor hát miről is beszélünk?

A jegyesség eltarthat évekig akár tehát maximum előrébb lépnétek, így a külvilág-csald és önmagatok felé lenne egy szorosabb kötelék.

Egyébként úgy tetted fel a kérdést "szerintetek is?" Miért még ki szerint?

Pároddal beszéltetek róla?

Hajrá!

mi 2 évvel az összeköltözés után tartottuk az eljegyzést. akkor már tudtuk a másik összes hülyeségét, megvívtuk a magunk harcait egymással, kialakult a közös pénzügyi kultúránk.

soha nem a gatyamosás vagy a takarítás jelentette a gondot, szeretem az igényes környezetet, fel vannak osztva a feladatok.

viszont jó volt tudni azt, hogy milyen szokásait tudom tolerálni. még a rosszakat is. ha olyan rossz szokása, vagy jellembeli hiányossága van, amit hosszú távon nem bírnál elviselni, akkor borul az egész, és nem elég, h szétköltöztök, de törés lenne az eljegyzés felbontása is.

sokan játsszák ezt a mindennap együtt alszunk, sok időt vagyunk együtt-dolgot, de majd meglátod, ha együtt fogtok élni saját háztartásban, akkor milyen dolgokkal kell szembesülnöd.

nem feltétlen tartom szükségesnek az együttélést házasság előtt.

szerintem ez is egy jó út:

-fokozatosan egyre többet segít otthon (házimunka, anyagiak)

-önálló munkát szerez

-önállóan, elköltözve él(kollégium, albérlet)

(magára mos, vasal, főz stb)

-és aztán a párjával közösen előkészülnek a közös életre,

(pl. közös gyűjtés nyaralásra, esküvőre stb)

-eljárnak párkapcsolat erősítő alkalmakra, jegyesoktatásra stb., ahol szisztematikusan átbeszélik a különböző területeket (pl. [link]

ilyesmi:)

tapasztalatból mondtam, nem csak elmélkedem:)