Hogyan viseljem el a helyzetet? Hogyan viselkedjek velük?

24 eves lany vagyok.Videken elünk, s a hazunk mellett van egy vendeghaz is. En ott laktam korabban a parommal 2 evig, a Hugom es Anyukam pedig a nagy hazban. En mar eljegyzest szerettem volna, s babat terveztem, de a parom elhagyott, visszament Szlovakiaba, ahonnan szarmazik. Egyszerüen fakepnel hagyott, nagyon magam alatt voltam. Ekkor veszitettük el Apukamat is.

Aztan meg fel sem eszmeltem, a Hugom, aki most 21 eves, bejelentette, hogy beköltözik abba a kis hazba, ahol mi laktunk a volt parommal, s en költözzek vissza Anyuhoz, mert ö össze akar költözni a baratjaval.Akkor kb 3-4 honapja voltak együtt. Megertettem, de rosszul esett, hogy nem volt ram tekintettel, kb 2-3 hetet vart a törtentek utan.

Aztan hamar eljegyeztek egymast-hozzateszem, mindig veszekednek-nagyon eretlen meg a testverem, azt sem tudtuk vele megertetni, hogy le kell tennie az erettsegit, s vajon miert...

Iszonyatosan ereztem magam, elloptak az en eletemet..

Engem elhagytak, ö pedig mintha direkt sürgetne mindent.

S most kiderült, babat var. Felelötlennek tartom a döntesük miatt, ketten meg nem tudjak ellatni a babat, szüksegük van a csalad segitsegere, de fittyet sem hanynak arra, amit mi mondunk vagy mondtunk.

Nem birom elviselni, annyira faj nekem, hogy en ott voltam a kapuban, s minden meghiusult, a kis eretlen meg....

Szerintetek?